Az én pici világom: babaház miniatűrök

Cseresznye

2012-02-07T15:25:00.000+01:00

Már rengeteg cseresznyét készítettem szárral és levéllel, gondoltam, hogy innen már csak egy picike lépés összeállítani egy cseresznyeágat. A dolog azonban sokkal nehezebb volt, mint gondoltam... Mindenesetre kész vagyok vele, és már csak 2-3 év, hogy legyen egy egész cseresznyefám!

Anyukám húslevese

2012-02-02T16:31:00.000+01:00

Talán emlékeztek még a fehér leveses tálra, amit már hónapokkal ezelőtt készítettem. Azóta szegény türelmesen várta az ablakpárkányon, hogy kezdjek vele végre valamit. Ma végre rávettem magam a folytatásra, és megtöltöttem mindazzal a sok finomsággal, ami a tökéletes húsleveshez elengedhetetlen. Magához a leveshez Still Water-t használtam, amit a makettezők is alkalmaznak vízfelületek imitálásához. Jobb lett volna talán a poliészter műgyanta, de nincs az az Isten, hogy én a lakásban kibontsam a műgyantás dobozt! Napokig éreznénk a szagát... A kinti munka sem opció jelen pillanatban, csak a fotózás alatt elvesztettem legalább három ujjamat.

Így készülnek a mini kosarak

2012-02-01T16:30:00.001+01:00

Már olyan sokan kérdezték, hogy miből készülnek ezek az apró kosarak, hogy itt az ideje, hogy eláruljam a féltve őrzött titkaimat. Szóval egy rettentően közönséges és olcsó virágkötöző drótot használok, méghozzá sárgát és 0,4mm vastagságút. Azt a szép barna árnyalatot pedig akryl lakktól kapja, amivel lefújom a kész kosarakat.

Hogy hogyan készül, abban semmi trükk nincs, hiszen az igazi kosaraknál használt fonási technikákat használom. A többi már csak gyakorlat...

Kosarak

2012-01-30T17:32:00.000+01:00

A kosárfonás nálam már olyan tevékenységgé nőtte ki magát, mint másnál a kötögetés. Esténként leülök a tv elé és kosarakat gyártok. Kezdetben csak a legegyszerűbb mintával dolgoztam, de most már próbálom egy kicsit feldobni a kosaraimat. A nagy álom persze az, hogy tökéletesen elsajátítsam a kosárfonás minden csínját-bínját, de ettől még messze vagyok.

Tényleg, létezik vajon kosárfonás tankönyv? Valahogyan ezt is csak tanítják!

Trópusi gyümölcsök

2012-01-27T20:33:00.000+01:00

Nézegettem a neten a különböző trópusi gyümölcsök képeit, és teljesen a hatásuk alá kerültem. Lenyűgözőek ezek a számomra egzotikus formák és színek. Nagy kihívás némelyikük elkészítése, egyelőre néhány egyszerűbbel kezdtem, mint amilyen a papaya, a mangó és az avokádó. Persze narancsot, banánt vagy ananászt már korábban is csináltam, de hát ezek már nem is olyan különlegesek. Jövőbeni terveim között viszont olyan példányok is szerepelnek, mint a csillaggyümölcs, a durián vagy a mangosztán. Persze ezekhez először még azt is ki kell találnom, hogy mi lenne a tökéletes technika a megformázásukhoz.

Az alábbi gyümölcstálban egyébként a félbevágott dinnye a büszkeségem. Nagyon nehéz volt azt a finom erezetet visszaadni, ami a piros-rózsaszín dinnyebélben megjelenik.

Boldog Új Évet!

2012-01-02T18:22:00.000+01:00

Újra itt vagyok, egy kisebb (vagy talán inkább nagyobb) szünet után. De meg tudom magyarázni! Először is nagy munkában voltam, amelynek képeit most be is mutatom nektek. Egy dolgozószoba, kissé eklektikus stílusban, tele csupa személyes emlékkel (nem saját), régi bútorokkal, különleges lámpákkal és rengeteg könyvvel. A szaxofon és az üvegajtó mögött lévő üvegek kivételével minden saját munka. Persze most is vannak kedvenceim, az oldalt álló régi bárszekrény és a rajta ülő kerámia galambok. Sajnos nem igazán sikerült lefényképeznem ( mert nem fért be a fejem és fényképezőgép együtt a szobába!), de a könyvszekrény sarok részében, középtájon van egy kicsi babaszoba is. Az itt lévő kicsi komód mindössze 8mm magas, az asztalon álló bögrék pedig színes kásagyöngyök.

Egyúttal szeretném megköszönni nektek, hogy az elmúlt évben ellátogattatok hozzám, és figyelemmel kísértétek a munkámat. Idén is rengeteg tervem van, maradjatok továbbra is velem! Remélem, hogy hamarosan nem csak a szemetekkel, hanem a kezetekkel is követőkké váltok, és évek múltával talán nálunk is kialakulhat egy kis miniatűr közösség. Többek között egy sorozatot is tervezek, amelyben régi mesterségeket mutatok majd be egy-egy kisebb jelenetben, például az asztalos, a pék, vagy a szabó műhelyét. És persze szeretném folytatni a kis csendéleteimet is, különböző témákban.

Karácsonyi dolgok

2011-11-18T18:13:00.000+01:00

Mivel már tényleg mindenhol karácsony van (az ember bárhová lép, mindenképpen legalább két mikulást tapos el), én is karácsonyi üzemmódba kapcsoltam. A miniatűr karácsonyban (meg persze a nagyban is) az az egyik legjobb dolog, hogy egymás mellé halmozhatsz színes és csillogó holmikat, és mégsem tűnik túlzásnak. Persze itt is szükséges a megfelelő tervezés, jó ha a színek és a formák passzolnak egymáshoz. A karácsonyi tálca most éppen piros-arany kombinációban készült, de már tervezem a kék-ezüst vagy esetleg lila-ezüst változatot is. A töltött szánkó pedig része a mézeskalács sorozatnak, egy kicsit felturbózva.

Mézeskalács és mézeskalács és ...

2011-11-11T17:53:00.000+01:00

Már most karácsonyi lázban égek, és gyártom a különböző mézeskalácsokat. Keresgéltem az interneten, és rengeteg eredeti kézműves mézeskalácsot találtam. Összegyűjtöttem a legszebb magyar és cseh mintákat, és megpróbáltam néhányat átültetni az általam használt 1:12 méretarányba. Szinte beleszerettem a mézeskalácsok készítésébe. A furcsa az, hogy ilyeneket még soha nem csináltam nagyban, de ezek után biztosan kipróbálom az igazi mézeskalácsoknál is.

Leveses tál

2011-10-14T23:22:00.000+02:00

Éppen dolgozok egy kisebb jeleneten, amelynek egy leveses tál lesz a főszereplője. Nem volt egyszerű megcsinálni, eleve két sütéssel készült. Először kialakítottam a tál központi testét. Egészen egyedi technikám van a fazekasholmik előállítására: bal kezem ujjai között egyenletesen forgatom a gyurmát, közben jobb kezem mutató- és hüvelykujjával próbálom egyforma erővel összenyomogatni. Persze ez az első alkalmakkor nem feltétlenül volt sikeres, de mára egészen működőképessé vált. A tál belső üregét sütés után faragtam ki a Dremel gépemmel. Ezután következett a fülek feltétele, az alj és a felső perem kialakítása, majd újabb sütés.

Hamarosan meg is töltöm valamivel...

Túrótorta

2011-10-05T20:49:00.000+02:00

Egyszerű túrótorta. Az egész család imádja. És rettenetesen nehéz elkészíteni miniben! Semmi máz, semmi díszítés, csak a lágy túrókrém és a morzsás kéreg körülötte. Ugyanazok a színek, de teljesen eltérő szerkezet. Mikor a férjem meglátta, rögtön bejelentette az igényét egy hasonlóra a hétvégére. (Persze egy kicsit nagyobbat fogok készíteni, mert ez csak 2 cm.)

Csokoládé

2011-09-29T19:12:00.001+02:00

Imádom a csokoládét! Ki nem? Néha eszembe jut, hogy mennyivel egyszerűbb lenne az életem, ha például utálnám. Nem lenne több sóvárgás és aztán bűnbeesés, és persze nem jönnének a plusz kilók sem. De hát nem utálom... Maradnak a kilók! Speciel hű Boci-rajongó vagyok, kifejezetten örülök, hogy újra lehet kapni a régi csomagolással. (Mármint nekem régi, mert én már "öreg" vagyok.) A Piros Mogyorós is jöhet. Viszont nem szeretem a mai nugátos fajtákat, inkább az erősebb kakaós ízekért rajongok.

Szerencsére az alább látható csokik nem jelentenek veszélyt senki vonalaira.

Szüret

2011-09-25T13:35:00.000+02:00

Én akkor voltam gimnazista, amikor még jártunk az osztállyal szüretelni. Nem tudom, ma még van-e ilyen? Ezek nagyon emlékezetes napok voltak. Kezdtük a munkát a hideg reggeleken, majd fokozatosan kerültek le rólunk a vastag göncök, ahogy a vénasszonyok nyarától (naná, hogy nem a kemény munkától!) felmelegedtünk. A reggelit és az ebédet a szőlőtőkék tövében, a füvön ülve fogyasztottuk el. A vizet lajtos kocsin hozták utánunk a gazdaságból, és a bádogkanna tetejéből ittunk. Ja, és akkor még cirka 20 évvel voltam fiatalabb.
Tegnap szüreti fesztivál volt a falunkban, Őrbottyánban. Az egész család ott volt, néztük a népviseletbe öltözött felvonulókat, a lányok szüreti játékokat játszottak, kézműveskedtek, én pedig arcot festettem. És persze annyi szőlőt ettünk, amennyi csak belénk fért. Az idő csodálatos volt, szóval tökéletes napunk volt. Este a legkisebbem már apa nyakában tette meg az utat hazáig, és mindhárom csemete szó nélkül ment aludni fürdés után.
Mindezen élmények hatására született az alábbi kis összeállítás. A korsó kézzel festett, egy kicsit kölcsönvettem a korondi kerámiák mintáját.

Ősz - ahogy én elképzelem

2011-09-13T15:54:00.000+02:00

Végre készen lettem őszi jelentettel. Régi falusi tornácomat díszítettem fel különböző dísz- és sütőtökökkel, és némi őszi lombbal. Ezeket a színeket nézve nem is tűnik olyan borongósnak az ősz. Bár most még amúgy sem lenne az, hiszen éppen tobzódunk a nyári napsütésben. Sajnos már nem sokáig...

Valami más

2011-09-12T21:58:00.000+02:00

Tudom, most éppen sütő- és dísztökökről kellene posztolnom, ahogy ígértem. Nos, a tökökkel még van egy kis dolgom...

Helyettük némi sós ropogtatnivalóval jelentkezem, amit már nagyon régóta tervezek. Rengeteget törtem a fejem azon, hogyan készíthetném el a kínálótálat, hogy az kellően kecses legyen. Végül papírból ragasztottam össze egy vázat, amelyre nagyon vékonyra nyújtott fehér gyurmaréteget feszítettem. A kifeszítés elég nagy figyelmet igényelt, hiszen szép felületet csak úgy lehet elérni, ha egyetlen lappal fedem le az egész vázat, fokozatosan nyújtva a rekeszek sarkai felé. (Ehhez a művelethez egy fültisztító pálcikát használtam.) Hiába dolgoztam nagyon óvatosan és lassan, még így is elszakadt egyszer a gyurma, alig tudtam kijavítani. Sütés után akryllakkal fújtam be, ami így elég élethű porcelánhatást adott a felületnek.

Hogy hogyan készültek az apró kekszek? Lassan, egyenként...

Őszköszöntő

2011-09-09T22:04:00.000+02:00

Itt van az ősz a maga csodálatosan élénk színeivel és még csodálatosabb gyümölcseivel. Az csak természetes, hogy a minijeimben is megörökítettem ezt az őszi, kissé melankolikus hangulatot. A csipkebogyóval egy kicsit megküzdöttem, de örülök, hogy nem adtam fel.

Egy nagy rakás már kisütött tök is vigyorog az asztalomon némi utómunkálatra várva. Hamarosan jelentkezem velük. Addig is kellemes hétvégét mindenkinek!

Fehér Harmónia

2011-08-22T18:20:00.001+02:00

Távol voltam a blogomtól pár napig (vagy hétig?), de most egy ajándékkal térek vissza. Végre elkészült a fehér jelenetem, és pontosan olyan, ahogy eredetileg elképzeltem. Talán ezért is tartott ilyen sokáig, mert nem voltam hajlandó semmiben eltérni a fejemben lévő képtől. Nehezen döntöttem el azt is, hogy végül milyen virág kerüljön a kancsóba. Gondoltam először margarétára, majd pünkösdi rózsára, de végül fehér liliomokat készítettem, és egyáltalán nem bántam meg. még az egyik lányomat is belevarázsoltam a virágokba, a porzósálak ugyanis hajból készültek. Ez volt a legmegfelelőbb vékonyságú. A bakancsokkal is elég sokat bajlódtam, pontosabban a tervezéssel, mire kitaláltam, hogy miből készüljön. Végül a gyurmát választottam.

Különleges anyagok 1. - Átlátszó matrica

2011-08-03T21:49:00.000+02:00

Most éppen egy speciális anyagot használok, aminek igazából nem is tudom a magyar nevét, ezért hívom átlátszó matricának. Az angol megnevezés Waterslide Clear Decal Paper. A Waterslide arra utal, hogy vízfürdőbe téve lehet a matricát leválasztani a hátlapról. A Clear utal arra, hogy a mintán kívüli részek teljesen átlátszóak, vagyis ott az alapfelület fog látszani, amire a matricát ragasztjuk. Egyébként a boltban kapható műtetoválások is ilyen matricák. Valószínűleg nálunk is lehet kapni ilyet. Valahol... Valamennyiért... Mivel nem tudom a magyar nevét, nehéz lenne rákeresni a neten, szóval inkább külföldről rendeltem. Első alkalommal csak öt A4 méretű ívet vettem, hogy kipróbáljam, és tökéletesen elégedett vagyok a termékkel. Vásárláskor ügyelni kell arra, hogy a megfelelő nyomtatóhoz valót válasszuk, ami otthoni szerkezet esetén többnyire tintasugarasat jelent. (Kevesen engedhetik meg maguknak a színes lézernyomtatót.)

Nyomtatás előtt érdemes a teljes lapot kitöltő mintahalmazt összeszerkesztenünk, hogy a lehető legjobban kihasználjuk a papírt. Mivel miniatűrökről van szó, a legkisebb sarokba is beszerkeszthetünk valami apró virágmintát, vagy egy keretes feliratot, ami később jól mutathat mondjuk egy sótartón. Az én egyik ívem így néz ki már némi használat után:

Nyomtatás után a lapot fixálni kell. Erre én akrillakkot (Motip) használok spray formátumban. Ezt nagyobb bevásárlóközpontokban és barkácsboltokban lehet beszerezni. Három-négy rétegben szoktam lefújni a lapot 30 perces időközönként, majd hagyom egy éjszakát teljesen megszáradni. Ez a művelet tintasugaras nyomtatás esetén nem szükséges, de mindig tartsuk be a papírhoz adott használati utasítást!

Használatkor kivágom az éppen szükséges mintát és 30 másodpercig vízbe teszem. Utána könnyen leválik a matrica a hátlapról, és finom mozdulatokkal rácsúsztatható a kívánt felületre. Némi utóigazításra is van mód pár másodpercig, mert viszonylag gyorsan szárad és feszül. Simítsuk ki a fölösleges vizet vagy levegőbuborékokat akár az ujjunkkal vagy egy fültisztító pálcikával. Száradás után esetleg még egyszer lefújhatjuk a kész tárgyat lakkal, de ez már nem kötelező. És kész!

Talán kissé körülményesnek tűnik, de a végeredmény miatt mindenképpen megéri. Egyébként pedig a matricaív elkészítése tart csak hosszú ideig, a használata már csak pár perc.

Én most épen fatálcákat és tányérokat díszítettem így, de a felhasználási lehetőségek végtelenek.

Kosár

2011-07-27T20:24:00.000+02:00

Ha valaki nyomon követi a blogomat már egy jó ideje, akkor tudja, hogy a kosárkészítés az én mumusom. Bizony rengeteg anyaggal kísérleteztem, mire megtaláltam azt a vékony virágkötészeti drótot, amit most használok. Aztán most szembesültem egy újabb problémával a kosarak kapcsán. Szerettem volna kibélelni a kosaramat valamilyen fehér szövettel, hogy jobban passzoljon a "Fehér harmónia" jelenetembe. Előszedtem az összes fehér anyagomat, de rá kellett jönnöm, hogy mindegyiknek túl durva a szövése ahhoz, hogy 1:12 méretarányban jól mutasson. Végül félreraktam a szöveteket és vágtam egy darab papírzsebkendőt. És működött!

Próbababa befejezve!

2011-07-26T16:22:00.000+02:00

Igen, fehér lett. persze nem az a vakító hófehér, hanem inkább az az érett elefántcsont szín kopott részekkel imitt-amott. A talpat és a nyakkorongot viszont meghagytam fának, csak tölgyfapáccal festettem be. Már csak életre kell kelteni néhány aprósággal, de azt csak a legvégén mutatom meg!

Próbababa

2011-07-24T20:36:00.000+02:00

Ma csak egy kis fafaragásra volt időm. Ez a próbababa szintén a "Fehér Harmónia" része lesz. A képeken nyomon követhetitek a születés pillanatait. természetesen ez is fehér lesz, vagy kicsit túlzásba viszem a fehéret?

Fehér Harmónia - Folytatás

2011-07-23T18:07:00.000+02:00

Végre teljesen összeállt a fejemben a Fehér Harmónia című jelenet, amit már hetekkel ezelőtt elkezdtem. Most az egyik központi elem készült el, egy kis fehér kopott szekrényke. Szerintem remek alap lesz a fehér madárkalitkának, amelyet már bemutattam. A rézveretek papírból készültek. Sajnos nem sikerültek olyan finom szerkezetűre, mint az eredeti darab, amit az interneten találtam, de ebben a méretben csak ennyire tellett tőlem. Még rengeteg részlet van készülőben, amelyek remélem, hogy kicsit gyorsabban születnek majd meg, mint az eddigiek.

Alapanyagok 1. - Fatermékek

2011-07-01T22:51:00.000+02:00

Végre elérkezett az a nap, amikor (egyébként röhejesen kevés!) másfél éves tapasztalatomat, amit a miniatűrizálásban szereztem, megosztom veletek. Nem ígérek semmit, csak azt, hogy igyekszem segítséget adni azoknak, akik beleszerettek ebbe a mini világba, ám teljesen kezdőként nem tudják, hogyan vágjanak bele.

Mivel elég kevés a magyar nyelvű anyag a témában (valójában a nullához konvergál), ezért igen nagy felelősség, hogy most akkor én leszek az, aki majd "osztja az észt", de talán így bővíthetem azoknak a jelenleg igen kis táborát, akik minizésre adják a fejüket.

Az első téma a különböző faanyagok, amelyeket mind babaházak, roomboxok vagy bútorok készítésére használhatunk. Természetesen azt gondolnánk, hogy a legegyszerűbb anyag erre az egyszerű fűrészáru, de ez nem így van. Kétségtelen, hogy a legszebb bútorokat fából lehet készíteni, ahol nem tüntetjük el a fa természetes erezetét, hanem éppen hogy kiemeljük, és a végső felületet csiszolással, páccal és fényezéssel érjük el. Csakhogy ha kiszámoljuk, hogy a bútorelemeknek milyen vastagnak kell lenniük 1:12 méretarányban, akkor 2-3 mm-t kapunk. Ilyen vékony falemezeket egész egyszerűen nem lehet kapni (nálunk!), és többnyire az asztalos műhelyekben is inkább elhajtanak bennünket, ha ilyet szeretnénk kérni. (Legalábbis velem ez történt.) Ha magunk szeretnénk előállítani, akkor már komoly fűrészgépre lenne szükségünk, amely a mi igényeinknek megfelelő pontossággal dolgozik. Tegye fel a kezét, akinek van ilyen! Nekem nincs! Márpedig vastagabb lapokat használva elvész a méretarány, a bútorunk vaskos, bumfordi lesz. Akkor mik a lehetőségeink? Használhatunk például barkácsléceket. Ezek már kaphatóak akár 2 mm vastagságban is, viszont nem elég szélesek, hogy egyben kiadják mondjuk egy szekrény egyik falát. Persze lehet ragasztással növelni a szélességet, majd összecsiszolni az így kapott lemezt, de ez elég macerás, ha igazán szép felületet szeretnénk kapni. Viszont tulajdonképpen az igazi bútorok is így készülnek, hiszen ritka az, amikor 60-80 cm széles deszkával dolgozik az asztalos.

Barkácslécet egyébként különböző keresztmetszetben vásárolhatunk, amelyeket aztán felhasználhatunk a z egyes épületszerkezetek kialakításánál is. Ilyen barkácsléceket nagyobb hobbiboltokban kaphatunk.

Barkácslécek

A barkácslécekhez hasonlóak a profillécek, amelyeket barkácsáruházakban szerezhetünk be, általában 1 m vagy 2-2,4m hosszúságban. Ezek közül igen kevés felel meg a mi méretarányunknak, de azért akad pár darab. Főleg a babaházaknál, roomboxoknál lehetnek hasznunkra.

Profillécek

Az egyik legkedveltebb alapanyag mind a makettezők, mind a miniatűristák körében a balsafa. Ez egy főként Dél-Amerika esőerdeiből származó fafaj, amely rendkívül könnyű és puha faanyagot biztosít. Könnyen megmunkálható, pengével vágható fa. Jó tulajdonságaiból erednek nehézségei is. Leginkább akkor használjuk, amikor a fának csak a felülete lesz látható, az éle nem. Az erezetre merőlegesen vágva ugyanis ez a fa könnyen morzsálódik, különösen akkor, ha nem friss pengével dolgozunk. Csiszolással ugyan valamelyest helyrehozható ez a hiba, de akkor ezt bele kell számolnunk a méretezésbe, hiszen ne feledjük el, nálunk fél mm is számít. Viszont még csiszolással sem kapunk olyan szép éleket, mint a keményfák esetében. Mivel ez a fa nagyon puha, felejtsük el a hosszú körmöket, egy rossz fogásnál ugyanis tönkretehetjük a munkánkat, ha véletlenül belemélyesztjük az ujjainkat. Festésnél is vigyázzunk vele, nedvesség hatására könnyen felszálkásodik, és ha beépítés előtt festjük, amikor még nincs rögzítve, meg is vetemedik. A leírtak ellenére remek anyag, parkettázásra kiváló, és remekül lehet vele imitálni a rusztikus deszkázatot akár régi nyílászárókon vagy bútorokon. Mind hobbiboltokban, mind barkácsáruházak faáru osztályán többnyire kapható különböző, akár 1mm vastagságban is.

Balsafa

A rétegelt lemezhez már fűrész kell. Legvékonyabb változata három rétegből áll, amelyek 4 mm-t tesznek ki összesen. Sajnos ez a rétegezés a vágási felületen is látszik, tehát ott érdemes alkalmazni, ahol akár más elemek által, akár festéssel az élek takarva lesznek. Vastagsága miatt inkább az épületek kialakításánál, illetve asztallapoknál, szekrények munkalapjainál használható, vagy vak szekrények kereteinél, amelyeknek ajtajai és fiókjai nem működnek, vagyis nem nyithatóak. Mivel a rétegelt lemez egyes rétegei színfából vannak, ebből következően a felületét csiszolással, pácolással és lakkozással gyönyörűen életre lehet kelteni. Tucatáru, bárhol kapható, ahol faárut forgalmaznak. Mivel többnyire hatalmas táblákban árulják, érdemes könnyen kezelhető darabokat, esetleg maradékokat beszerezni belőle.

Rétegelt lemez

Nagyon gyakran a bútoroknak csak közvetlenül a felülete készül fából, az alatta lévő anyag pedig valamilyen fakészítmény. A fölső réteg a színfurnér, amit mi is ragyogóan használhatunk. Nagyon vékony, intarziakészítésre kiváló, és több réteg egymásra ragasztásával hajlított fafelületeket is létrehozhatunk belőlük. Érdemes többfélét beszereznünk, hogy különböző színárnyalatokból válogathassunk.

Színfurnérok

Elsősorban szerkezeti elemeknek javaslom a rostlapok használatát. Létezik kemény vagy lágy kivitelben, előbbi rendkívül merev, alapnak tökéletes, míg utóbbit főleg falakhoz ajánlanám. A lágyrostlap viszonylag vastag (10 mm), de nagyon könnyű. Mivel kicsi a sűrűsége, nagy nedvszívó képességgel rendelkezik, ezért soha ne fessük közvetlenül. Gletteljük először vagy fedjük be papírral.

Vékony kemény farostlemez

Kemény farostlap

Lágy farostlap

Sokszor a szupermarketek polcain is kincsekre bukkanhatunk Én például nagy hasznát veszem a fogpiszkálóknak, saslik pálcáknak vagy a hurkapálcáknak is. A fogpiszkálót nemcsak anyagként alkalmazom, hanem eszközként is: például ragasztó felvitelére, festék keverésére, akármire...

Konyhai faáru

És végül néhány esztergált fadarab sosem árt, ha van a tarsolyunkban. Én leginkább formasablonnak használom őket. Akár levegőn száradó gyurmát, akár süthető gyurmát rájuk feszítve remek tálkákat lehet a segítségükkel készíteni. Persze önmagukban is használhatók mint oszlopelemek, vagy bútoralkatrészek, ha megfelelő a méretük.

Esztergált faelemek

Hát ennyi jutott most eszembe. Elnézést, ha kissé unalmasra és hosszúra sikeredett. Szerintem, ha végigolvastad, már megérdemelsz egy piros pontot. De sajnos ez a száraz ismertető is szükségeltetik ahhoz, hogy magabiztosan állj hozzá mondjuk az első babaházadhoz vagy bútorodhoz.

A hét gyümölcse: a szilva

2011-06-28T13:37:00.000+02:00

Ezen a héten is kiválasztottam egy gyümölcsöt, amelyet megpróbáltam különféleképpen miniatürizálni. Lehet, hogy éppen egy sorozat van születőben?

Bár tudom, most még nincs itt a szilvaszezon, de olyan inspiráló fotókat találtam, amelyeknek lehetetlen volt ellenállnom.

Kaptam egy jelzést, hogy nem lehet commentelni. Lehet, hogy ez csak egyedi eset volt, de kérlek titeket, ha ilyen előfordul, akkor küldjetek egy levelet az email címemre (lásd oldalt, a profilom alatt), hogy tudjam orvosolni a hibát. Nem mintha értenék hozzá, de csak találok valakit, aki igen...

Egy rendkívüli művész vette föl velem a kapcsolatot, aki elképzelhetetlenül gyönyörű dolgokat készít tojáshéjból. Mindenképpen nézzetek el az oldalára, nem fogtok csalódni, ígérem! Íme, a címe:

http://kezek.freeblog.hu/

Hústermékek

2011-06-24T20:42:00.000+02:00

A múlt héten kaptam egy különleges megrendelést. Hústermékeket kértek tőlem, szalámit, kolbászt és hasonlókat, méghozzá régi stílusban. A megrendelő ezen kívül minden részletet rám bízott, szabad kezet kaptam. Álmaim megrendelője! Hát ezt hoztam össze. Ma elküldtem a képeket a megbízómnak is, remélem, hogy elégedett lesz a jelenettel.

Az alsó fatábla mérete 80 x 50mm.

Gyümölcsözön

2011-06-22T22:28:00.000+02:00

Azt hiszem, hogy egyáltalán nem lehet elítélni, hogy egy ilyen gyönyörű nyáron éppen a gyümölcsök azok, amelyeket a legszívesebben készítek. Már ezek a színek is annyira megihletnek. A következő heti sztár a szilva lesz.

A hét gyümölcse: a cseresznye

2011-06-17T17:43:00.000+02:00

A piacokon teli ládákban várakoznak az ízletes cseresznyék. Ez a gyümölcs számomra mindig a megvalósíthatatlan álmot képviseli, sohasem tudok belőle eleget enni, pedig odavagyok érte. A saját kertemben mindenféle gyümölcsfa megtalálható, alma, körte, meggy, őszibarack, sárgabarack, birsalma, de a cseresznye egyszerűen ki nem állhat minket (pontosabban a kert talaját). Már a harmadik cseresznyefámat temettem el tavaly nyáron. Egyszerűen nem tudom megtartani őket. Na de elég a kesergésből! Íme a minik, amelyekkel tisztelgek egyik kedvenc gyümölcsöm előtt.

2011-06-10T15:08:00.000+02:00

Ahogy azt az egyik előző bejegyzésemben írtam, éppen egy újabb jeleneten dolgozom, amit kissé nagyképűen el is neveztem "Fehér harmóniának". Nos, úgy gondoltam, hogy ebbe a jelenetbe tökéletesen illene egy szép fehér, levél alakú tál, amire szigorúan csak zöld (illetve zöldes árnyalatú) gyümölcsök kerülnének. A tál kialakításában a kertemben szedett zsályalevelek segítettek. Ezeknek elég karakteres és mély, határozott erezete van ahhoz, hogy szép lenyomatot adjanak a fimo gyurmán. Persze nem tudtam megállni, hogy egy kicsit ne öregítsem némileg a tálat. Talán még egy szőlőlevél hiányzik a róla, vagy mégsem?

Zománcedények

2011-06-06T21:02:00.000+02:00

Miközben azon gondolkodom, hogy hogyan folytassam a "Fehér Harmónia" című jelenetemet, játszottam egy kicsit a geometriával. Amikor nagyon- nagyon régen geometriát tanultam, nem gondoltam volna, hogy milyen remek hasznát veszem egyszer miniatűrök készítésekor. Most tulajdonképpen profi vagyok csonka kúpok palástjainak megszerkesztésében.

És íme a gyűjteményem zománcedényekből...

Új munka a láthatáron

2011-06-01T16:16:00.000+02:00

Legújabb jelenetem címe "Fehér harmónia". A főszereplője a képeken látható régi madárkalitka, és ahogy a cím mutatja, többnyire a fehér lesz az uralkodó szín. Némi zölddel fogom oldani a fehérek monotóniáját, mert szerintem a fehér és a zöld együtt rendkívül elegáns. Talán nem látszik, de két napig dolgoztam ezen a kalitkán, és az idő felét az előkészületek alkották, a tervezés, drót hajlítását megkönnyítő sablonok előállítása és az egyes darabok méretre vágása.
Nem gondoljátok, hogy a fotókon a legszebb rész a kalitka által vetett árnyék? Annyira filigrán!
Folyt. köv.

Fánkos pult

2011-05-27T15:25:00.000+02:00

Ez a kis fánkos vitrin mutatja, hogy mennyire édesszájú vagyok. Éppen diétázom, hogy megszabaduljak néhány (NÉHÁNY?!) kismama koromból rám ragadt makacs kilótól. Már a legkisebb lányom is betöltötte a negyedik évét, szóval tényleg nagyon ragaszkodó kilókról van szó. Az egyetlen mód, amelyen élvezhetem az édes finomságokat, hogy elkészítem a mini változatukat. Bár nem hiszem, hogy sokat segítene a sóvárgásomon...

Kiállítás

2011-05-18T10:59:00.000+02:00

Múlt héten pénteken berendeztem a kiállításomat a Savoya Parkban lévő Hobbyművész boltban. Elképesztő, hogy több hónap munkája milyen kis helyen elfér. De mit várhatnék azok után, hogy a miniatűr dolgok készítésébe kezdtem? Most éppen pihenőt tartok, ezért a nagy csönd a blogomon és a boltomban is. Jövő héten azonban újra belevetem magam a munkába, a fejem tele rengeteg tervvel...

Nagymosás

2011-05-06T11:29:00.000+02:00

Ezúttal semmiféle ételt nem készítettem, sőt, a fimo gyurmát is csak a mosószappan miatt vettem elő.Ez a kis mosó jelenet a kiállításra készült. Persze remélem, hogy később majd sikerül új gazdát találnom neki. A mosódézsát és egyéb eszközöket belehelyeztem egy régebbi művembe, a falusi tornácba. Ahogy látjátok, teljes napsütés van itt, szóval a kimosott ruhák pillanatok alatt megszáradnak majd.
Fölismeritek a régi eszközöket? Nos a padnak támasztva egy mángorló látható, amely a centrifuga őse, a padon pedig egy sulykolófa fekszik.
A kötélnél elég nehéz a gravitációt megjeleníteni, értsd nagyon nehéz elérni, hogy a padon túllógó rész lefelé lógjon és ne vízszintesen. Mivel most nem akartam hozzáragasztani a padhoz, egy trükköt használtam. Cérnát tekertem szorosan egy drótszál köré, amit aztán olyan formára tudok hajlítani, amilyenre csak akarok, ráadásul könnyű változtatni is.

Valaki kérdezte, hogy mikor nyitom a Meska boltomat. Tudom, említettem, hogy hamarosan, de sajnos most mégsem tudom megvalósítani. egész egyszerűen nincs időm még egy boltot üzemeltetni és áruval feltölteni. Ez persze bármikor változhat, de erről mindenképpen szólok itt a blogomon. Viszont bárki nyugodtan kereshet az e-mail címemen, ha van valamilyen egyedi kérése, vagy akár kérdése.

Csendélet kenyérrel

2011-04-29T16:53:00.001+02:00

Van egy elmaradásom. A riport, amelyet a Hobbyművész készített velem, megjelent. Mindenki elolvashatja az áruház honlapján: http://www.hobbymuvesz.hu/az-en-pici-vilagom-babahaz-miniaturok.

Azóta felkértek egy újabb kiállításra is, amely május 14-én lesz. Ezúttal bárki megnézheti a munkáimat a Savoya Parkban lévő hobbyboltban. A cég nyílt napi programjáról bővebben itt olvashattok: meghívó.

Mivel az előző bemutatómra készített darabok zömét sikeresen eladtam, most újra gőzerővel dolgozom az új jeleneteken. A képeken a ma befejezett csendélet látható, ezúttal kenyerekkel a főszerepben. Azt hiszem, beleszerettem a miniatűr csendéletekbe. Különösen élvezem, ahogy az interneten régi tárgyak után kutatok, amelyeket beleilleszthetek egy-egy jelenetbe. Itt a mérleg a kedvencem, amit fából faragtam, majd kartonlapokkal imitáltam a lemezdarabokat. A tálca levegőn száradó gyurmából készült. Végül akrylfestéket és lakkréteget kapott a kész mérleg, majd helyére ragasztottam a számlapot. Ha hiszitek, ha nem a legtöbbet a mutatóval vacakoltam. Egész egyszerűen nem volt hol megfognom a vágásnál. Talán a negyedik darab sikerült annyira, hogy föl tudtam használni. A sótartó is fából készült, a feliratot kézzel festettem rá egy (nem vicc!) 10/0 méretű ecsettel.

Készítettem képeket fehér és fekete háttérrel is. A fekete háttér fotókarton, de nem vagyok vele elégedett. Nem elég fekete. És talán egy fotódobozt is ideje lenne eszkábálnom. Bár nem hiszem, hogy sokkal jobb képeket tudnék készíteni, mivel a gépemet nem szándékozom még jó ideig lecserélni.

Zöldséges jelenet

2011-04-20T18:15:00.000+02:00

Ezt a kis táblát telepakoltam a legkülönfélébb paradicsomokkal és paprikákkal. A legapróbb részletekre is ügyeltem, például a paprika- és paradicsommagokra. És most azt hiszem, hogy készítek magamnak egy paradicsomos kenyeret...

Húsvéti jelenet kékben

2011-04-09T12:23:00.001+02:00

Még éppen időben elkészült a legújabb jelenetem. Közeleg a Húsvét, amit szerettem volna egy szép elrendezéssel megünnepelni. Hogy miért éppen kék? Mert ez a tisztaságot, a tavaszi nagytakarítást jelenti számomra.

Szeretek miniatűr jeleneteket készíteni. Nagyon izgalmas összeválogatni a formákat és a színeket, végül pedig a legjobb elrendezést. Mini lakberendezés! Minden apróságnál törekedtem a legélethűbb megjelenítésre. A paradicsomfürttel egész sokat elszöszöltem, a tojásokkal még több időt töltöttem, de mindenképpen megérte.

És végül a szokásos összehasonlító kép...

Húsvéti készülődés

2011-04-04T16:12:00.000+02:00

Húsvét közeledtével szinte kihagyhatatlan téma a tojásfestés, még így miniben is. Ezeken a tojásokon a minta nem olyan részletes és finom, mint a hagyományos népi hímes tojásokon, de próbáltam a legjobb formámat hozni. 000 vastagságú ecsetet használtam a festéshez. Mindegyik tojásnak csak a látható felét festettem ki (talán ez megbocsájtható), és beleragasztottam őket a tálba. A tál legnagyobb átmérője 23 mm.

Hogyan készítsünk kőfalat

2011-03-29T18:17:00.000+02:00

A bemutatóra készített jeleneteim közül az utolsó egy szüreti beállítás volt, amelynek a hátteréhez egy kőfalat "építettem". Semmi drága dolgot nem használtam hozzá, mint oly sok más esetben, most is kukáztam a legfontosabb alapanyagot. Depron lapot használtam hozzá, amit a makettezők igen gyakran alkalmaznak, mivel nagyon könnyű és a megmunkálása is egyszerű. Ez egy styrofoam hab, amit lapkban is meg lehet vásárolni hobbyboltokban, de még egyszerűbb, ha az egyik bevásárlásunk után nem dobjuk ki a vákumcsomagolt hús fehér habtálcáját. Én is így jutottam hozzá. Persze ezzel csak egy kisebb méretű falat tudunk csinálni, de nekem most nem is kellett nagyobb. Miután levágtam a peremét, kaptam egy szép hablapot, amire szabad kézzel rárajzoltam a mintát. Inspirációért kereshetünk különböző rakásmintákat a neten, esetleg ki is nyomtathatjuk, és karbonpapír (indigópapír) segítségével átvetíthetjük a depronra. Ezután egy hegyes eszköz segítségével véssük ki a fúgák vonalait. Én egy tűreszelőt használtam, de alkalmas lehet egy műszerész csavarhúzó vagy egy ár is.

Miután bevéstük a mintázatot, egy kicsit tönkre kell tennünk a kövek felületét is, hogy ne legyenek olyan tökéletesen simák. Erre a legalkalmasabb az akryl alapú lakkspray. Ez ugyanis oldja a depronhabot, szépen felmarja a felületét. Fújjuk be vele a kőfalunkat, majd egy fogkefével nyomkodjuk be. Ezzel érdes, szemcsés lesz a kő. Ott, ahol mélyebb bemaródásokat szeretnénk elérni, más módszert kell alkalmaznunk. Én egyszerűen kifújtam egy kevés lakkot egy kis tálkába, és egy fültisztító pálcikát nyomkodtam bele. Ezzel a "maró szerszámmal" elkezdtem mélyedéseket nyomkodni itt-ott a kövekbe.

Most következik a színezés. Ez persze attól is függ, hogy ki milyen kőzetet szeretne megjeleníteni. Mivel én homokkövet választottam, a homo ksárga volt az alapszínem. Ezt akrilfestékből kevertem ki, és lekentem vele a köveket. Nem baj, ha a fúgába is jut belőle, később ezt eltüntetjük majd. Az alapszín után jön a szórakozás, jelen esetben a sárga és a barna különböző árnyalatait száraz ecseteléssel juttattam fel a homok sárgára. Ügyeljünk arra, hogy ez ne legyen egyenletes, hiszen minden egyes kődarab más és más.

Most következik a fúgák kitöltése. Ehhez nemes egyszerűséggel csemperagasztót vettem igénybe. Egy keveset szárazon rákanalaztam a kőfalra, majd szépen belesöpörtem a mélyedésekbe. Utána az egészet fixálhatjuk lakkspray-vel.

A kőfal aljára kenhetünk egy kis szürke festéket, amivel a felfröccsenő sarat imitálhatjuk (Erre egyébként valódi sarat is használhatunk.) Némi zölddel a mohásodást is érzékeltethetjük.

Mielőtt még besöpörném a dicséreteket, be kell valljam, hogy a leírt ötletek nagy részét egy magyar makettező, Adóba László könyvéből szereztem. A könyv címe Építsünk diorámát!. Annyira jó könyv, hogy angolul is megjelent. Remek leírások és fotók vannak benne, amelyek lépésről lépésre mutatják be az épületmakettek építését. A trükkök nagy része a miniatűrözők számára is hasznos lehet.

A bemutató

2011-03-28T11:13:00.000+02:00

Mint azt tudjátok, most hétvégén volt a bemutatóm a Hobbyművész nyílt napján, ahová a partnercégeket hívták meg. Nagyszerűen sikerült a szombati nap! Rengeteg kedves emberrel ismerkedtem meg, akik lelkesen nézegették a munkáimat. Azt hiszem sohasem lehet megunni azt a gyermekies rácsodálkozást, amivel az emberek többsége reagál a miniatűr dolgokra. Ahogy fölismerik az újabb és újabb dolgokat a jeleneteken belül, a már csak régi emlékekben létező sparherdtől kezdve a sült liba mellett megbúvó citromkarikákig. Minden percét élveztem. Eredeti terveim szerint vasárnap is visszatértem volna, de nem fogjátok elhinni, hogy mi történt... Nos, hogy finoman fogalmazzak, vasárnap hajnalban folyadékot vesztettem az összes módon, amit csak el tudtok képzelni. Az egész napot az ágyban és a fürdőszobában töltöttem. Szörnyen dühös és elkeseredett voltam a "tökéletes" időzítés miatt! Ilyen is csak velem történhet...

Mindent összevetve akkor is pozitív jelzőt kap a hétvége, a rossz befejezés ellenére!

Készítettem néhány fotót az asztalomról. Íme az elmúlt három hét termése. Felfoghatatlan, hogy tulajdonképpen milyen kis helyen elfér!

Még két jelenet

2011-03-24T18:07:00.000+01:00

Készítettem még két beállítást, amit elviszek magammal a bemutatóra. Az egyik egy süteményes pult tömve mini sütikkel. Meglehetősen nehéz volt mozogni a pult belsejében, pedig csipesszel dolgoztam. Készítettem néhány jópofa képet is igazi süteményes lapáttal és villával.

A másik egy szüreti jelenet. A legtöbb gyümölcs már régebbi alkotás, kivéve a szőlős puttonyt és pár almát. A kőfal viszont mai alkotás. Még lenne mit javítani rajta, hogy élethűbb legyen, de már nincs időm és erőm a további babrálásra.

Holnap már csak a csomagolás van hátra és némi háttéranyag nyomtatása. Sajnos a bemutató zárt körű, csak meghívóval látogatható. Remélem egyszer lesz alkalmam egy egy nyilvános bemutatóra is, még ha miniatűrre is.

Újabb jelenet a bemutatóra

2011-03-21T18:58:00.000+01:00

Készítettem egy újabb kis jelenetet a bemutatóra, ami alig öt nap múlva kezdődik. Eredeti terveim szerint ez az utazóláda egy régi padlás főszereplője lett volna, de sajnos már nincs elég idő egy tetőszerkezet összeeszkábálásához, így egy kicsit leszűkítettem a környezetet. A láda előtt gyerekkorom kedvenc könyvei láthatók. Még egy rakás régi játékot szeretnék belepakolni a ládába, illetve szétszórni körülötte. Következő alkalommal talán bekukkanthattok a ládába is...

Az első bemutatóm

2011-03-16T18:09:00.000+01:00

Az interjúm a múlt héten remekül sikerült! Nagyon élveztem minden percét. És a dolognak még nincs vége! Meghívást kaptam a Hobbyművész-től egy bemutatóra, amire majd az általuk szervezett nyílt napon, március végén kerül sor. Itt végre kiállíthatom a munkáimat és még élő bemutatót is tartok a Fimo gyurma használatáról. Rendkívül izgulok, és persze hirtelenjében azt sem tudom, hogy hova kapjak! Szeretnék néhány kisebb jelenetet vinni magammal, de persze a rendelkezésemre álló idő rendkívül csekély (már csak 10 nap), a család pedig kezd éhen halni. Azért megpróbálok túlórázni! Tovább nehezíti a dolgomat, hogy hirtelen olyan jó idő lett (amit egyébként már nagyon vártam!), és csakúgy csalogat a kert. A hétvégén kezembe is vettem a metszőollót és elindultam a kertem egyik sarkából. Még nem értem a végére, az ujjaim viszont már sajognak!
Szóval elkészült egy kisebb pékségbeli összeállítás. Napokig készültek a finomságok, mire az összes polc megtelt!

Háromdimenziós csendélet

2011-03-07T16:36:00.000+01:00

Holnap nagy nap lesz az én miniatűr életemben. A Hobbyművész (gondolom, hogy nektek nem kell bemutatnom) keresett meg pár héttel ezelőtt, hogy vállalnék-e egy bemutatkozó riportot, amely a honlapjukon kerülne bemutatásra egy különböző alkotókat bemutató sorozat keretein belül. Igent mondtam. Naná! Ez egy remek lehetőség, hogy megismertessem a mini világot, és az, hogy ez az én munkáimon keresztül történik nagy megtiszteltetés és felelősség is egyben.
Egy különleges jelenettel készültem az alkalomra, egy régi ötletemet valósítottam meg az elmúlt napokban: egy miniatűr, térbeli csendéletet készítettem. Nagyon elégedett vagyok vele, szerintem méltó munka, hogy bemutatkozzam.

Egyúttal ez lesz a debütáló darabom a Meskán is. Már régóta létrehoztam a boltot, csak még nem töltöttem fel áruval. Valószínűleg a parasztkonyhám is egyszer odakerül. Sajnálnám külföldre eladni, és őszintén bevallom, félek is repülőre ültetni.
Szóval kívánjatok nekem sok szerencsét holnapra! Majd beszámolok róla.

Erdei gyümölcsös charlotte

2011-02-25T14:41:00.000+01:00

Ez a mai mini tortám. Meg kell mutatnom nektek, annyira tetszik. Már régóta kinéztem magamnak, de féltem nekifogni. Mindig kinéztem az újságból, aztán szépen elnapoltam. Végül tegnap elkészítettem előre a babapiskótákat. Először csináltam rézlemezből egy kiszúró formát, amivel sokszorosítani tudtam a mintát, majd egy kicsit "megborzoltam" az oldalukat, hogy morzsásak legyenek. Sütés után ragasztottam rájuk némi cukorutánzatot. Ma megcsináltam a torta magját, amire már rá tudtam nyomni a kész babapiskótákat. Újbóli sütés után már csak ki kellett dekorálni a közben elkészített gyümölcsökkel.
Az epret fehéren szoktam sütni, persze a mélyedéseket előtte belenyomom. Sütés után lefestem először narancsos árnyalattal, majd egyre vörösebb színnel a csúcsa felé haladva. Végül száradás után bemosom világoszölddel, ami szépen befolyik a lyukakba, még száradás előtt letörlöm a felesleget. Tudom ez egy kissé bonyolultnak tűnik, de szerintem csak így lehet viszonylag hiteles szamócát gyártani. Egyébként ez az egyik legnehezebb gyümölcs!

Dió és mandula 1:12 méretarányban

2011-02-24T16:49:00.000+01:00

Egy kedves magyar hölgy rendelt tőlem pár szem diót és dióbeleket is hozzájuk. Nagy kihívás volt. Őszintén szólva nem voltam biztos magamban, de azért nagy lelkesedéssel vágtam bele a dologba. Aztán annyira tetszett az eredmény, hogy rögtön készítettem még pár darabot egy új diótortához a boltomba. Nem csak nekem tetszett, még aznap elkelt.

És ha már csináltam diót, hát készítettem mandulát is. Ismét egy tortához...

...kávészemekkel, csakhogy legyen valami, ami a mandulánál is kisebb!
És most úgy ennék egy tortaszeletet!

Szőlő - Nem az első alkalommal

2011-02-17T15:34:00.000+01:00

Szőlőkészítés után mindig következik egy hosszabb pihenő a következő alkalomig, mert rettenetesen fárasztó és egyhangú. Viszont az eredmény miatt mindig megéri. Most egy egész dézsát töltöttem meg velük. Nem is tudtam egyszerre elkészíteni az összes bogyót, három napra osztottam be a "golyózást".

Szintén a szőlő jegyében készült el ez a szavarin, amelyhez ismét egy konyha-magazin adta a mintát.

.
Most azt hiszem, hogy jóval hosszabb szünetre lesz szükségem, mire újra szőlőkészítésre adnám a fejem.

Mandulás kalács

2011-02-14T20:50:00.000+01:00

Egy konyhamagazinban láttam egy gyönyörű kalácsot a tetején mandulával, benne pedig rengeteg mazsolával. Azonnal ihletet kaptam, de napokig az járt a fejemben, hogyan tudnám a lehető legjobban kivitelezni. Végül először a mandulákat készítettem el, és ki is sütöttem őket. Aztán megformáztam a kalácsot, és szépen belenyomkodtam a már kész mandulákat. A mazsolák helyére apró bemélyedéseket vájtam a kalács belsejébe, amiket barna üvegfestékkel töltöttem fel. Szóval így készült.

A magazinban lévő kép

Az én verzióm

Sweets of Colors - Újabb sütik

2011-02-13T07:45:00.001+01:00

Még tavaly létrehoztam egy sütikollekciót, amelynek kissé nagyképűen a Sweets of Colors nevet adtam. Most ezt a kollekciót bővítettem pár új darabbal. Mint látjátok, ezúttal is a színeken van a hangsúly.

Most a lányaim azért könyörögnek, hogy valós méretben is csinálhatnék nekik ilyeneket. De hát nem tudok! Az én ember méretű süteményeim valahogy sokkal póriasabban néznek ki! Talán mert nem használok csodatévő adalékanyagokat, amelyektől tökéletesen formatartó lesz a hab és a krém, és a piskótáim sem a legszebbek. Viszont meg lehet enni őket!

Levelek

2011-02-02T15:24:00.000+01:00

Egészen idáig mindig megpróbáltam a gyümölcsök és zöldségek leveleit gyurmából megalkotni, de nem igazán tetszett az eredmény. Ezek a levelek többnyire olyan műanyagszerűek voltak. Persze biztosan a technikám sem volt valami tökéletes. Különösen a paradicsom csészelevelei miatt voltam morcos! Még ha sikerült is elég filigránra csinálni őket, sütés után annyira érzékenyek voltak, hogy többnyire szép lassan letöredeztek. Végül pár nappal ezelőtt megpróbáltam papírból leveleket fabrikálni és az eredmény engem is meglepett.
Most persze minden gyümölcs- és zöldségkosaramat levéllel is kiegészítem. A fügefaágra különösen büszke vagyok, bár a festésén még lenne mit javítanom!

Nagyon sok új követőm van, akiket még nem üdvözöltem! Nagyon örülök nektek, remélem továbbra is velem és a minikkel maradtok!

Füstös konyha - Dédnagymamám emlékére

2011-01-10T14:22:00.000+01:00

Végre elkészült a füstös konyha. Körülbelül egy évvel ezelőtt kezdtem el a blogolást és a minizést, nyomon követhettétek az első lépéseimet, csetlés-botlásaimat. Ez az évforduló most tökéletes alkalom a konyha bemutatására. Tudom, a munkálatokról nem sok képet közöltem, de így sokkal nagyobb a meglepetés.

Nagy élvezet volt az elkészítése, a régi idők tárgyai, az egésznek a hangulata teljesen elvarázsolt. Biztos vagyok benne, hogy a jövőben még sokszor visszatérek a régi vidéki élet témájához. Az egész jelenetet egy nyitott dobozba tettem, ami önmagában olyan, mint egy háromdimenziós festmény. Elégedett vagyok az eredménnyel.

És most íme a képek, beszéljenek ők helyettem!

Rengeteg archív felvételt néztem végig munka közben, amelyek kivétel nélkül fekete-fehérek voltak. Amikor még léteztek ilyen konyhák Magyarországon, a néprajzkutatóknak csak erre volt lehetőségük. Nem tudtam ellenállni a kísértésnek, hogy az egyik képpel eljátszadozzak egy kicsit. A történelmi hűség kedvéért én is csináltam egy archív felvételt. Be kell valljam, ez a kedvencem a sok közül.

Hogyan készítsünk saját szív alakú kiszúrót?

2011-01-06T13:46:00.000+01:00

Mindenkinek Boldog Új Évet Kívánok!
Tudom egy kissé elhanyagoltam a blogomat az utóbbi pár hétben, de bizonyára megértitek, hogy az év ezen időszaka csak a családomé. Gyönyörű karácsonyt töltöttem a szeretteimmel és a szilveszteri buli is remekül sikerült.
Én azok közé az emberek közé tartozom, akik utálják, ha a szerszámok határozzák meg, mit hozhatok létre. Inkább megcsinálom a saját eszközeimet, hogy utána azt csináljak velük, amit akarok. Így vagyok a különböző kiszúró formákkal is. Elvileg az interneten rendelhetnék mini kiszúrókat, de egyrészt sajnálom rá a pénzt, másrészt nem feltétlenül abban a formában vagy méretben kaphatók, amilyet éppen szeretnék. Így inkább próbálom magam elkészíteni őket. Most megpróbálom bemutatni, hogyan készülnek a szív alakú formáim.

Szükség van hozzá rézlemezre (vagy akár konzervdoboz darabra), valamilyen vékony hengeres tárgyra (én most éppen egy ecsetet használtam), ollóra vagy lemezvágóra és ragasztóra. A rézlemez csík szélessége lesz a leendő szívforma magassága.

Hajtsuk félbe a lemezcsíkot, és a hajtásnál simítsuk le az ecsettel!

Hajtsuk visszafelé a létrejött két szárnyat, ezekből lesz a szív két szára.

Az egyik szárat hajlítsuk az ecset köré, majd ismételjük meg ezt a lépést a másik oldallal is!

Most van egy szimmetrikus szív formánk.

Az egyik szárról vágjuk le a felesleges részt!

A másik, hosszabb szárat hajtsuk rá a rövidebbre, majd ragasszuk össze az átfedést!

A száradás alatt szorítsuk össze a szárakat egy csipesszel!

Ha esetleg nem lenne elég csinos a szívalak, még igazíthatunk rajta az ecset segítségével.

Ha jól dolgoztunk, van egy tökéletes szív formánk, amit azonnal használatba is vehetünk. Bármilyen méretű szívet készíthetünk ezzel a módszerrel, csak a henger vastagságát kell változtatnunk. Nekem a legkisebb formám 2,5 mm-es.

Nagyobb formához merevebb anyagra van szükség, például alumínium lemezre.

És végül itt vannak azok a munkáim, amelyekhez a saját szív alakú kiszúróimat használtam.
Remélem, hogy ezek után mindenki szívecskéket kezd el gyártani, már csak a közelgő Valentin napra való tekintettel is. Sok sikert hozzá!

Hús

2010-12-15T17:48:00.000+01:00

Húst modellezni igen nagy kihívás. Nem ez az első próbálkozásom, de az előzőek a "mócsingos" dobozban végezték. (Mócsingnak a már bekevert, de föl nem használt gyurmadarabokat hívom.) Kezdetben próbáltam gyurmából kikeverni a megfelelő színt, de sosem sikerült. Aztán rájöttem, hogy miért. A hús talán a legváltozatosabb színű anyag. Attól függően, hogy mennyire telített vérrel, hogy vénás vagy artériás vér van benne, hogy mennyit állt levegőn, hogy milyen vastag zsírréteg fedi, szinte milliméterenként más és más. Ezért bármilyen színt is keverünk ki, az sosem lesz jó. Így ezt a módszert föladtam, helyette egész egyszerűen fehér gyurmából megalkottam a formát, majd ecsettel vittem föl a rózsaszín, piros, bíbor és lila, helyenként pedig a sárga különböző árnyalatait.
Jelenleg gazdára vár a boltomban, bár őszintén szólva nem tudom, hogy kinek lenne szüksége egy fél disznóra! Talán egy miniatűr hentesüzletbe vagy történelmi konyhába illene, vagy tökéletes mobiltelefon fityegő lehetne egy hentes számára! De ha nem kel el, azt sem bánom, mert nagyon jó volt megalkotni!

Új munka

2010-12-08T18:06:00.000+01:00

Az elmúlt 2-3 hónapban minden időmet felemésztette az Etsy boltom, pedig már nagyon hiányzott, hogy egy újabb roombox-ot készítsek. A fejemben csakúgy kavarognak az ötletek, amelyek közül első helyre került egy régi magyar parasztkonyha, az úgynevezett füstös konyha. A neve is mutatja, tényleg füstös volt, ugyanis nem volt semmiféle kéménye, a füst egész egyszerűen az ajtón keresztül távozott. Egy ilyen konyha legfontosabb eleme természetesen a kemence volt, amelyet sütésre és télen a konyha fűtésére használtak. Nyáron átváltottak a sokkal takarékosabban üzemeltethető takaréktűzhelyre, amely külön tűztérrel rendelkezett. Természetesen kenyérsütéshez - általában hetente egyszer - nyáron is a kemencét használták.
Magát a kemencét és a tűzhelyet először kartondobozból készítettem el, amelyet aztán gipsszel vontam be.
Amint látjátok, bármit felhasználok a házból, amit csak találok. A férjem vette ezeket a súlytárcsákat évekkel ezelőtt, hogy majd edzeni fog. Kitaláljátok, hogy hányszor használta? Na, a gondolt számot még nyugodtan eloszthatjátok tízzel! Azonkívül, hogy a tavaszi és őszi nagytakarításnál ÉN emelgettem őket, egyéb szerepet nem töltöttek be egészségtudatos életünkben. De most végre felfedeztem a bennük rejlő lehetőséget, úgymint tökéletesen a helyükön tartják a ragasztani kívánt elemeket a száradás ideje alatt. A háttérben csemetéim építőkockái vannak, amelyek a pontos derékszög beállításában segítenek.
Legközelebb már remélem lesz tető és padló (döngölt föld!) is.

Az alant látható sajttálat és epres pitét a boltomba készítettem, mert azért az sem állhat le.

Már megint kosár!

2010-12-01T17:08:00.001+01:00

Szerintem már mindenki unja azt a nagy hűhót, amit a kosarak körül csapok, de nem hagy nyugodni ez az egész dolog. Egy japán oldalon olyan kosarakat láttam, amitől leesett az állam. Az illető (fogalmam sincs, férfi-e vagy nő) drótból készítette a műveit. Nem volt semmi imitálás, leegyszerűsítés, úgy ahogy a nagy könyvben megírták, kosarat font. Rettenetesen irigyeltem, ugyanis én egyáltalán nem tudtam kosarat fonni. Sajnos már nem tudom megmutatni a munkáit, mert azóta elérhetetlenné vált a blogja.
Én pedig már kipróbáltam mindent, fonalat, raffiát, drótot, de az eredmény - habár némelyik egészen szépre sikeredett -, csak egy "műkosár" lett. A múlt héten végre rászántam magam, és vettem egy könyvet a a kosárkészítésről. Végre megtanultam a különféle technikákat és azt, hogy hogyan kell a szegést megcsinálni. Aztán nekiláttam...
Miután megfontam a kosrakat, befestettem őket a barna és a sárga különböző árnyalataival. Aztán rögtön meg is töltöttem a mini kosaraimat.

Ezen a képen is van egy kosár, valahol a szalvéta alatt.. Viszont azt hiszem, hogy itt inkább a pogácsa a lényeg. Mindegyik 5 mm-es.

A végére hagytam egy fontos közleményt. A http://blog.suthetogyurma.com/ oldalon karácsonyi játék van éppen folyamatban, ahová süthető gyurmából készült alkotásokkal lehet jelentkezni, persze karácsonyi témában. Már csak négy nap van hátra, és egy rendkívül hasznos pengekészletet lehet nyerni. Holnap én is elküldöm a karácsonyi "menümet". A játék részleteiért nézzétek meg a blogot! Hajrá, mindenki!

Cukrászdát nyitottam!

2010-11-26T21:31:00.000+01:00

Nagyon rákattantam az édességekre az utóbbi napokban. Talán így próbálok némi színt vinni a hideg hónapokba. Most éppen sütik készültek a cukrászdámban, ami már nevet és logót is kapott. Sweets of Colors néven fogom meghódítani a világot tökéletesen fogyókúrás édességeimmel.

Hiába csináltam már többféle módon is krémnyomó fejet (fogalmam sincs, mi ennek a hivatalos megnevezése), valahogy mindig elég amorfra sikeredett a minta. Végül föladtam! Habár többnyire saját magam készítem az eszközeimet is, most mégis rendeltem nyomófejeket az Etsy-n.

Kaptam egy nagyon hasznos tanácsot Patty-től, miszerint keverjem a polymer clay krémet egy kis keményítővel, és akkor sokkal szebb formája lesz, hiszen jobb lesz a tartása. Mindenképpen kipróbálom, amint megérkezik a kis csomagom.

Továbbra is készülök karácsonyra is, ezúttal díszekkel a fámra. A fa még ugyan éppen előállítási fázisban van, de legalább már van mit rátenni.

És persze megint egy kis gyümölcs, most füge. Sajnos idén nem örvendeztetett meg a mi kis fügefánk gyümölccsel bennünket, ugyanis télen csúnyán visszafagyott. Szerencsére összeszedte magát, és tőből kihajtott, de az idei termés természetesen elmaradt. Most ezzel a kis tállal próbálom kárpótolni magamat. Csekélyke sikerrel, ami a zamatát illeti.

Egyre többen fordulnak hozzám tanácsokért, ami nekem egy nagy megtiszteltetés, hiszen azért még mindig fiatal csirkének számítok a témában. Természetesen szívesen segítek, kérdezzetek bátran. Ha esetleg van olyan téma, ami több embert is érdekel, akkor arról külön bejegyzést is írok. Köszönöm a bizalmat!

2010-11-18T17:33:00.000+01:00

Már nagyon karácsonyi hangulat van a mini világomban. A Télapó is nemsokára megérkezik, éppen ideje volt megalkotnom ezt a csokimikulást. Kapott egy szép díszdobozt is.

A karácsonyi menü is alakul. A hal természetesen nem hiányozhat egyetlen ünnepi asztalról sem, habár nálunk inkább leves formájában szokott megjelenni. Itt éppen sült pisztráng van feltálalva. Végre kezdek gyakorlatot szerezni a caning technika terén is. Ezzel a citrommal most elégedett vagyok.

A mi családunkban hagyomány szenteste a sült kacsa vagy liba. Mindenki imádja, én legfőképp. Egy kis párolt káposzta hiányzik még hozzá, mert azzal a legfinomabb!

És persze a bejgli! Mindig saját magam sütöm, ki is durran az oldala minden alkalommal. Azt hiszem, túlzásba viszem a tölteléket, de ha egyszer mindenki gazdagon szereti!

Készítettem pár szaloncukrot is. Most bánom nagyon, hogy kidobtam a sztaniolokat, most nagy szükségem lenne rájuk. Egyedül ezt a sárgát találtam, illetve alufóliát használtam.

Gyerekkorom karácsonyához hozzátartozott a csak akkor beszerezhető déligyümölcs is. Hát igen, ennyire öreg vagyok, én még a kommunizmusban nőttem fel, ahol a hiánygazdaság dívott. Ma már persze bármikor kapható narancs vagy banán, de azért nekem mindig karácsonyi hangulatom lesz tőlük.

Lakomázzunk!

2010-11-12T14:19:00.001+01:00

Amikor említést tettem a kalóriadúsabb ételekről a múltkor, nem csak a süteményekre gondoltam! Ez a pici malacka már régóta árválkodik az asztalomon magányosan. Ma végre erőt vettem magamon és elkészítettem a fatálat alá, és kidekoráltam zöldségekkel és gyümölcsökkel. Érdekes, hogy habár gyerekkoromban a család tartott mindig disznót (kismalacaink is voltak rendszeresen), soha nem ettem malacot. Valahogy nem vitt rá bennünket a lélek, hogy azokat a kis rózsaszín, pelyhes állatkákat leöljük. Bezzeg a nagyokat...!

Szóval íme életem első sült malaca, de ebből sem fogok enni!

És persze került egy újabb torta is az asztalra! Ezúttal egy fekete erdő torta, szabadon értelmezve... Most csináltam egy papírcsipkét is alá. Nem túl bonyolult minta, de többre nem volt energiám.

Torta őrület

2010-11-11T20:41:00.000+01:00

Álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire fogom a élvezni a tortakészítést miniben. Biztos vagyok benn, hogy a közeljövőben rengeteget készítek majd, én leszek a miniatűr cukrászdák beszállítója! Ezúttal egy túrótorta és egy kakaós kalács van terítéken. A tortazseléhez egyszerűen üvegfestéket használtam.

Azért nem tudom megtagadni magamat, gyümölcsöket "gyurmázni" továbbra is imádok! Banánt már csináltam ezelőtt is, bár akkor egy kicsit nagyra sikeredtek. Most végre elégedett vagyok a méretükkel, és megpróbáltam egyet meghámozni.

Megmondom őszintém, egészben sütött pulykát a saját szememmel még életemben nem láttam, szóval kénytelen voltam ismét az internetre hagyatkozni, amikor elkészült az én verzióm. Szerencsére millió képet találtam, elölről, hátulról, mindenhonnan, éppen csak belülről nem! Azt hiszem ezzel le is tudtam egy életre a pulykasütést, nem valószínű, hogy valaha is rászánnám magam egy 1:1 méretarányú pulyka "megszelídítésére".

Édes idők

2010-11-09T17:30:00.000+01:00

Már jó ideje nem jelentkeztem, de hát az időhiány továbbra is fennáll nálam. Ahogy kint egyre hidegebbre fordul az idő, úgy fordulok fokozatosan a gyümölcsök és zöldségek felől a kicsit kalóriadúsabb étkek felé. Hát igen, a tél remek alkalom arra, hogy finomabbnál finomabb süteményeket süssünk, akár nagy, akár kicsi méretben. A múltkor találtam rá egy fantasztikus gasztroblogra, Limara pékségére. Néhány receptet ki is próbáltam, brióst többször is sütöttem vacsorára. Fotót sajnos nem tudok prezentálni, egy morzsa sem maradt. Ezzel szemben a miniatűr pékségem termését szerencsére nem eszi meg senki, szóval tudtam róluk képeket készíteni.

Tortát készíteni imádok, a díszítés különösen a szívügyem. Valahogy olyan ez számomra, mint a lakberendezés vagy a kerttervezés. Az arányok, formák és színek tökéletes összhangja kell, hogy megvalósuljon egy jó tortában, ami végül olyan, mint egy ékszer (méreteit tekintve is). Még nem minden úgy sikerül, ahogy én szeretném, de úgy érzem jó úton haladok. Íme az első bemutatható darab, egy capuccino torta. Pontosan 2 x 2 cm a szentem.

A karácsonyi őrület is folytatódik, most éppen egy adventi koszorút gyártottam, egy egyszerűbb fajtát, fehér-ezüst színekben. A koszorú zseniliadrótból készült. Sajnos nem volt fenyőzöld színben (konkrétan ez eredetileg rózsaszín volt!), de lefújtam szórófestékkel. A száraz termés a kertemből való, ha jól emlékszem a lizinka toktermését használtam fel. A gyertyák kanóca természetesen cérna, amit egyébként lehetetlenség beleerőszakolni a fimoból készült gyertyákba, ezért technokollal kimerevítettem.

Több időt akarok!!!

2010-10-23T08:16:00.000+02:00

Szerintem ezzel nem vagyok egyedül. Egyszerűen nem elég a nap 24 órája. Mint tudljátok három csemetét nevelek, még mindig építjük a lányok új szárnyát (nem elírásból használom az építjük szót az építtetjük helyett) és a kertemet is ki kellene már takarítani. Némi könnyebbség, hogy délelőtt a gyerkőcök oviban vagy suliban vannak. Mondjuk szeptember elseje óta a harmadik hét telt el betegséggel, mindig más gyerek miatt! Szóval nem unatkozom. Igyekszem a délelőttöt kihasználni minizésre, mert akkor legalább csend és nyugalom honol a lakásban, és ez számomra elengedhetetlen a munkához. Az Etsy boltom egészen jól megy, próbálok eleget tenni a piaci igényeknek, ugyanakkor nem meghazudtolni magamat, és a magyar stílust. Már megrendelésem is akadt, valaki szeretne egy újabb sparheltet, ez ugyanis gyakorlatilag hiánycikk ebben a formában.

A karácsonyra is készülök, rengeteg megvalósításra váró ötletem van! Egyelőre mézeskalácsozom. A házikónál a díszítéshez fehér akrylfestéket használtam, a nyomózsák végére pedig egy Rotring ceruza hegyét illesztettem, ami meglepően jól bevált. A festék egy kicsit lágy, ami miatt valamennyire szétterült, talán legközelebb egy kis púderral kellene sűrítenem, bár lehet, hogy ezzel eltömíteném a csővéget.

Már nagyon régen készítettem új bejegyzést, most sok a pótolnivalóm. Az alábbi miniket az elmúlt körülbelül két hétben készítettem. A kosárfonásnál újabb fejlesztést vezettem be, méghozzá a ragasztóba mártott és sodrott raffiaszálat. Eddig ez hasonlít leginkább a vesszőre. Készítettem így zöldségeskosarat és kenyértartót is. És kipróbáltam végre a nyomtatható textilt is, amit hónapokkal ezelőtt vettem. Így készült e kenyérkosárba a szalvéta. És íme a képek:

Ekkora halat fogtam!

2010-09-30T16:55:00.000+02:00

Hát nem nagyot!

Tudom, nem vagyok valami következetes, amikor kiválasztom az éppen kedvemre való témát, csak csapongok ide-oda. De éppen ez a jó ebben a minizésben, hogy végül is azt csinálok, amit csak akarok. Szóval most éppen a hal volt terítéken, méghozzá ponty. Tegnap elkészült az alsó, amiről sütés után derült csak ki, hogy az uszonyai elég bénák. Aztán az angol blogomon kaptam egy jó tanácsot, hogy talán áttetsző fimo-val kellene próbálkoznom, és tényleg! A ma készített fölső halacskának már sokkal jobbak az uszonyai.

Túl sok szőlő!

2010-09-28T14:17:00.000+02:00

Az elmúlt napokban rengeteg szőlőt gyártottam! Szerintem túl sokat is! Nem mintha nagy koncentrációt igényelne (többnyire az esti tévézés alatt készítem őket), de a kezem már zsibbad a pici golyók formázásától! Mindenesetre most van annyi, hogy egy dézsát, egy ládást és talán egy kosarat megtöltsek velük. Viszont most jó ideig nem akarok szőlőt még látni sem!

Aztán átváltottam egy lényegesen egészségtelenebb oldalára a magyar konyhának: füstölt finomságok! Egy malacot is megsütöttem velük, de ő még nem teljesen szalonképes, némi körítést kell még raknom mellé! Talán holnapra készen lesz.

A szüret folytatódik

2010-09-24T13:53:00.001+02:00

Rengeteg jó dolog történik velem mostanság, még ha "miniatűrök" is! Szerdán meglátogatott Anikó (http://mijuu-rozsaszinvilagminiaturben.blogspot.com/), aki időközben nagyon jó barátnőm lett a neten, de élőben még soha nem találkoztunk. Szóval ez volt az első találkozás. Külön hálás vagyok, hogy elbuszozott egészen Őrbottyánig! És ez még mind semmi! Hozott nekem egy csodálatos ajándékot, egy hercig kis kakast. Remélem, hogy nem túl félős, mert most éppen túl közel van a baltához! Köszönöm szépen!
Ja, és a lányok is köszönik szépen azt a töménytelen mennyiségű csokit!

Közben azért én is dolgoztam, bár most annyi minden történik körülöttem, hogy elég kevés időm maradt a minizésre. Ezt a gitárt egyszem unokahúgom kérte tőlem egy barátnőjének. Mit mondjak, a felhúrozása egy rémálom volt! A húrokhoz egyébként egy kiszuperált zenélő játék belső szerkezetének a tekercselését használtam. Mondtam már, hogy semmit sem dobok ki?!

Végre vettem a bátorságot, és elküldtem néhány képet a legutóbbi beállításomról a The Mini Food Blog oldalra. A szerkesztő, Sumaiya Mehreen nagyon kedvesen válaszolt a levelemre, és már másnap föltette két képemet az oldalra, amire nagyon nagyon büszke vagyok. Ezen az oldalon egyébként adott témában jelennek meg miniatűr ételek, illetve ételekkel kapcsolatos beállítások, más-más alkotóktól. Most éppen az ősz volt a téma, az én beállításom címe: Szüretelők reggelije (Harvesters' breakfast).

Ez egy hatalmas lépés volt az ismertség felé a mini világban, hiszen ez az oldal talán a legfontosabb gyűjtőhelye a miniatűr ételeknek. Rögtön meg is ugrott a követőim száma 150 fölé!
A következő téma egyébként a Halloween, ami számomra még mindig nem sokat jelent, bármennyire is elnyugatiasodik Magyarország, és átvesz a kultúránktól teljesen idegen szokásokat. De azért egy sütőtökös jelenettel valószínűleg én is készülök, természetesen a magyar hagyományokhoz igazítva.

És most olyan témát hozok föl, amivel néhány embert vélhetőleg megbántok, de akkor sem tudok kibújni a bőrömből. Nos, én vagyok az az ember, aki eddig még soha egyetlen "küldd tovább tíz embernek, különben rosszra fordul a sorsod" típusú levelet sem küldött tovább. Ha ezzel akaratlanul is balsorsba döntöttem néhány jóakarómat, utólagosan is elnézést kérek. Én már csak ilyen "hitetlen", vagy inkább gyakorlatias? vagyok. A blogoszférában keringő díjak nekem ezekhez a levelekhez hasonlítanak. Tényleg nagyon köszönöm - hiszen hatalmas megtiszteltetés -, ha valaki ilyenkor rám gondol, de azt egy kicsit furcsának tartom, hogy utána ezt tovább KELL adnom öt, hét, bármennyi másik embernek. Ezzel az egész teljesen hitelét veszti. Nem tudom ismeritek-e a fehér elefánt kifejezést, ami arra az ajándékra utal, ami annyi terhet ró a megkapójára, hogy végül belerokkan. Kinek adjam oda? Mi van, ha nem ismerek pontosan hét blogot, amelyet igazán érdemesnek tartok egy díjra? Óhatatlanul a végén már olyannak adom tovább, aki valamiért kedves nekem, de lehet, hogy nem éppen erre a díjra alkalmas. Vagy olyannak küldöm el, aki már negyedjére kapja meg tőlem, és a pokolba kíván az egész hercehurca miatt. Szóval bármennyire is hálátlannak tűnök emiatt, nem kérek díjakat! Ha olvassátok a blogomat, és néha hagytok egy hozzászólást, az a legnagyobb elismerés, amit kaphatok tőletek. Ennyi... Bocs a bő lére eresztésért!

Még mindig tart a szüret

2010-09-16T06:53:00.000+02:00

Már nagyon régóta szerettem volna egy kisebb szüreti beállítást készíteni, amit el lehet helyezni egy asztalon, de voltak leküzdhetetlen akadályok. Nem tudok üvegholmikat készíteni. Pedig a bor nem hiányozhat egy ilyen témánál. Aztán tegnapelőtt a fejemhez kaptam! Mégis hány régi (mondjuk úgy minimum 100 évvel ezelőtti) vidéki szüretnél szervírozták a bort üvegkancsóban? Cserépkancsót és kupát pedig már én is tudok csinálni! Így, miután az utolsó akadály is elhárult, tegnap elkészült a mű. A kancsóval rengeteg időt eltöltöttem. Ha jól emlékszem négyszer gyúrtam át, mire elfogadtam a formáját. A fakorong 30 mm átmérőjű, a kancsó pedig 19 mm magas.

A tornác

2010-09-14T12:15:00.000+02:00

Szegény tornácomat az utóbbi időben eléggé elhanyagoltam, de azért itt is történnek dolgok. Pár héttel ezelőtt készítettem ezeket a "munkaközi" fotókat, aztán megfeledkeztem róluk. Most itt az alkalom, hogy közzétegyem őket. Még rengeteg a tennivaló, de azért jó látni egészében és berendezve a már meglévő holmikkal.

Most éppen szüreti dolgokkal vagyok elfoglalva. Már készítettem egy puttonyt tele szőlővel és egy hagyományos szőlőprést. Terveim között szerepel még demizson, boroshordó, dézsák, szüreti asztal és egyebek. Néha az az érzésem, hogy nem elég hosszú egy nap. Van, hogy egyszerre szeretnék egy csomó dolgot csinálni, de egyszerűen nem tudom legyőzni a fizika törvényeit! Bosszantó...

A puttony már el is kelt! Hiába, a magyar szőlőnek nincs párja!

Tökök

2010-09-08T13:39:00.000+02:00

Amikor az interneten kutattam tökök után, a hagyományos sütőtökök mellett rengeteg dísztököt is találtam a legkülönbözőbb őszi színekben pompázva. Annyira szépek, hoyg muszáj volt néhányat lekicsinyítenem, és szerintem még korántsem hagytam abba a dolgot. Ahogy kinézek az ablakon, amúgy sincs olyan kirándulós-kertészkedős idő, szóval csak a benti munkák jöhetnek szóba.

Banánok

2010-09-07T16:26:00.000+02:00

A hétvégén extra méretű banánokat vettünk, amelyek megihlettek. Hosszas tanulmányozás után íme az eredmény!

Csináltam még pár tököt is, de azok még némi festésre szorulnak. Talán holnapra elkészülök velük.

Ezen poszt legnagyobb és legfontosabb hírét a legvégére hagytam:

Vasárnap elkelt az egyik minim az Etsyn.

Egy kosár eredeti magyar őszibarack éppen most hagyja el kicsiny országunkat, hogy átszelje az óceánt új gazdája felé. Köszönöm szépen neki!

Őszi gyümölcsök

2010-09-04T17:35:00.000+02:00

Ősszel olyan gyönyörű színűek a gyümölcsök, csakúgy mint a falevelek! Csináltam is néhányat, főleg körtéket. Aztán gondoltam egyet, és néhány gyümölcsömet a legutóbbiak közül beletettem egy kosárba. Szerintem remekül mutatnak így együtt, imádom az élénk színeiket!

Az újhagyma egy kis mellékvágány a gyümölcsök mellett, de már régóta hiányoztak egy kis zöldségcsomagból.

Közben haladok a parasztház tornácával is - habár elég lassan. Most következnének a növények az előkertből, de valahogy nincs hozzá kedvem. Talán ez a búskomor idő teszi, hogy sem kinn, sem "benn" nincs kedvem a kertészkedéshez. Viszont sütőtökhöz lenne, úgyhogy most valószínűleg azt fogok csinálni.

Az Etsy és én!

2010-09-01T15:21:00.000+02:00

Ma nagy dolog történt velem a miniatűr életemben: megnyitottam a boltomat az Etsyn. A nevem Hungarian Miniatures.

Rengeteg dolgot kellett még előtte elintéznem, hogy működjön a dolog, nem is merem részletezni. Remélem, hogy megérte ennyit küzdeni érte! Mindenképpen szólok, ha sikerül eladni az első holmimat. Szurkoljatok nekem!
Mivel a meskára más jellegű dolgokkal szeretnék föllépni (konkrétan roomboxokkal), még rengeteg munka vár rám a nyitáshoz. De a tervek már készen vannak!
Emellett persze nálunk is elindult a tanév illetve az ovi, ami három csemete esetében szintén igényel némi készülődést. (Jelentem hétfőtől a legkisebbem is óvodás lesz!) Az elmúlt héten nem is tudtam semmi minit készíteni, vannak is elvonási tüneteim!

Pék üzemmódban

2010-08-23T17:26:00.000+02:00

Az elmúlt két napban beálltam péknek. Íme a munkám gyümölcse, egy kisebb halom pékáru. Kicsit frusztráló, hogy az egész elfér a tenyeremben! Már most van egy csomó dolog, amit másképp csinálnék, de majd legközelebb!
Egyébként sokkal jobban vagyok, köszönöm mindenkinek a jókívánságait! Ma volt az első kimenőm. Sajnos a köhögés még mindig ragaszkodik hozzám, még egy esti mesét sem tudok elmondani a lányaimnak egy komolyabb fuldoklás nélkül. Kezdem elveszíteni a türelmemet!

Ünnepi alkalom

2010-08-20T17:26:00.000+02:00

Ma, augusztus 20-án az új kenyérrel kívánok mindenkinek kellemes pihenést a hosszú hétvégére! Remélem, hogy jól szórakoztok! Én ugyanis még mindig szobafogságra vagyok ítélve. És persze továbbra is gyurmázok.

Az ősz (illetve a nyárutó) jegyében születtek az alábbi gyümölcsök: szilva és szőlő. A szőlő igazából tesztelése volt a kikevert színeknek. Rengeteg szőlőt szeretnék készíteni egy szüreti jelenethez, de még mielőtt élesben kezdeném a gyártást, megnéztem, hogy milyenek is lesznek. A kék és a muskotályos szőlő szerintem már mehet nagyüzemben is, mert pont ilyet szerettem volna. Viszont a rózsaszín pocsék lett, valószínűleg nem kevertem elég áttetsző gyurmát az anyagba, ezért nem lett kellően üveges. Még tovább próbálkozom!

Ágyhoz kötve

2010-08-18T15:05:00.000+02:00

A helyzet az, hogy tüdőgyulladásom van. Nem valami kellemes, szerencsére nincs lázam. Viszont egész héten pihenésre vagyok ítélve. Találjátok ki, hogy mivel ütöm agyon az időt! Úgyis tudjátok! Természetesen gyurmázok! Ez alkalommal a magyar konyhaművészet néhány jellegzetességét alkottam meg.
Hát persze, hogy először szalámit: egy rúd Pick és némi fokhagymás felvágott. A harmadik fotón pedig láthatjátok a világ legnagyobb szelet kenyerét!

Egyik kedvenc ételem a babgulyás. Az enyém általában olyan sűrű, hogy megáll benne a kanál, de az egész család így szeteri. Nem éppen levest, inkább száraz babot csináltam. A zsák természetesen nem babbal van tele, ennyire azért nem vagyok zizzent. A nem látható részeken vatta van.

Muszáj volt néhány édességet is felvenni a listámra: darázsfészek és meggyes rétes. Mindkettőt imádom, bár rétesből a répás a favoritom. Azt hiszem hamarosan az is meglesz!

A rengeteg új és a régi követőimnek is küldöm ezeket a rózsákat a kertemből! Érezzétek jól magatokat a blogomon!

Események

2010-08-17T07:47:00.001+02:00

Ebben a posztban a tegnapi nap eseményeit mutatom be, amelyek akkorát lódítottak az önbizalmamon, ami már szinte ijesztő!
Először is csatlakoztam a Kézművesek Találkozóhelyéhez (http://kezmuvesektalalkozohelye.blogspot.com/), csak hogy népszerűsítsem ezt a Magyarországon egyelőre gyerekcipőben járó hobbit (meg persze magamat is).

Ezzel a tegnapi nap folyamán legalább 25%-kal növekedett a követőim száma, és ami a legfontosabb, mindegyikük kis hazánk lakója! Annyira örülök nektek! Próbálom folyamatosan meglátogatni mindenki blogját, de hirtelen olyan sokan lettetek, hogy ez időbe telik. Ennyi kreatív ember, akiknek a munkái egytől egyik csodálatosak! De nem lenne tisztességes tőlem, ha nem közölnék itt egy nagyon fontos figyelmeztetést:

Az oldalon lévő minik nézegetése súlyos és visszafordíthatatlan függőséget okozhat, ami különböző alapanyagok vásárlásában, kukaguberálásban és a családtagok szerint kóros mütyürgyártásban nyilvánul meg. Ezért a miniatűrök figyelése csak saját felelősségre ajánlott!

Ezt muszáj volt leírnom, különben nem lenne nyugodt a lelkiismeretem. Én vagyok az élő példa a dolog veszélyességére, hiszen amióta elkezdtem, nem telt el úgy nap, hogy ne foglalkoztam volna minizéssel.
Szóval nagyon hálás vagyok a Kézművesek Találkozóhelyének, amiért a bemutatkozás lehetőségét megadta nekem. Köszönöm szépen!

Kaptam egy Kreatív Blogger díjat Béres-Deák Diánától (http://diusbd.blogspot.com/), amit nagyon szépen köszönök. Még magát a díjat nem teszem ide, ugyanis léteznek vele járó kötelezettségek, amelyeknek előtte eleget kell tennem. Megtiszteltetés, hogy ennek a díjnak a tulajdonosa lehetek!

És végül, de nem utolsorban, jelentkeztem egy játékra a http://mindentagyurmarol.blogspot.com/ oldalon.

Ide süthető gyurmás dolgokkal lehet nevezni, egy munkával az elsők közül, és egy kedvenccel. Én a következőket választottam:

Kissé fura lesz megannyi gyurmából készült ékszer között, de sebaj! Most olyan, mintha népszerűsítési kampányba kezdtem volna. Úgy gondolom ezek jó előjelnek számítanak az Etsy és a Meska előtt. Már csak két hét...

Sűrű nap volt, igaz?

Sparhelt

2010-08-15T14:25:00.000+02:00

Emlékszik még valaki erre a csodára? Ez a sparhelt! (A szó a német sparherd-ből lett magyarosítva, ami takaréktűzhelyet jelent.) Amikor én még kicsi gyerek voltam, minden vidéki konyhában állt egy ilyen. A legélesebb emlékem róla az, hogy amikor anyukám tésztát nyújtott leveshez, mindig levágott két széles csíkot a bátyámnak és nekem, amit aztán megpirított a sparhelt tetején. Finom ropogósra sült, illetve akkor szerettem. Ma már nem biztos!
A szerkezet fából készült, amit négy réteg zománcfestékkel kentem le, mire elégedett voltam vele. A virágminta kézzel festett. A befoglaló méretei: 9 x 6 x 7,5 cm. Azt hiszem a maszatos foltoknál egy kicsit túlzásba estem! A tetején a platnikat már mindenből megpróbáltam elkészíteni: papírkorongokat vágtam, csavaralátéteket kerestem. Végül gyurmából készítettem el. A fimo mindig az utolsó mentsváram; amikor már semmi más nem jöhet szóba, a gyurmát mindig elő lehet venni!
Amikor le akartam fényképezni, olyan magányosnak tűnt, hogy inkább kiegészítettem pár mini holmival. A rántotta egy hirtelen ötlet volt a mai reggeli után.

Lecseréltem a profilomban a fotót magamról. A régi képet egyszerűen utáltam! Nem is ismertem azt a nőt! Az újat sem ismerem, de ő legalább tetszik! Szörnyű, hogy az ember a huszonéves önmagát várja viszontlátni egy fényképen, és szembesül az anyukájával! Na de sebaj, majd feldolgozom valahogy!
Rengeteg új magyar követőm van, amelyet csodálatosnak tartok! Viszont rettenesen kíváncsi vagyok, hogy találtak ide hozzám! Az elmúlt két napban többen csatlakoztak, mint egyébként egy hónap alatt! Üdvözlök minden újonnan jöttet! Nektek küldöm ezt a réti füzény csokrot a kertemből!

Őrület III.

2010-08-12T18:25:00.000+02:00

Őrületem feltartózhatatlan, úgy tűnik, hogy termékeny időszakomat élem éppen. Némi paradicsom, nektarin és ...hohó! Mit keres itt egy csirke?! Nem véletlen a dolog, ennyi zöldség és gyümölcs után már szükségem volt fehérjére is. Mivel nem volt a hűtőmben egy egész csirke, kénytelen voltam az interneten lévő fotók alapján dolgozni. Néhol csak az emlékezetemre és a képzeletemre számíthattam! Például miért nincs egyetlen fotó sem a csirke fenekéről? Mert minden csirkének van, ugye?

Őrület II.

2010-08-11T15:01:00.000+02:00

Egyszerűen nem tudom abbahagyni, folyamatosan gyártom a zöldségeket és gyümölcsöket. Ez normális? Szegény tornácom bánatosan mered rám, nem érti miért hagytam magára. Bizonyára hamarosan folytatom, de egyelőre még van pár ennivaló, amit egyszerűen meg kell csinálnom!
Tegnap éppen répát húztam föl a kertemben, amikor rögtön megvilágosodtam: ma akkor répát készítek. Amúgy parasztosan, ahogy a földből kijön. Nem az áruházi polcokon sorakozó földmentesített egyenrépát! Íme az eredmény:

Rózsaszín ajándék

2010-08-11T08:53:00.000+02:00

Ezeket a miniket Anikónak készítettem, aki az első olyan magyar követőm, aki foglalkozik is ezzel a hobbival. Anikónak van egy saját készítésű rokokó babája, Rosalie, aki természetesen él-hal a rózsaszín holmikért. Érdekes volt számomra belépni ebbe a rózsaszín világba, hisz tudvalevőleg én inkább a puritánabb stílusban mozgok otthonosan, de igazán élveztem kicsit "színesebben" dolgozni. Remélem, hogy Anikó és Rosalie is elégedett az eredménnyel. Mivel már megkapták a csomagot, nem rontom el a meglepetést, ha közlök egy képet az ajándékokról.