Néhány megviselt mini

Készítettem egy padot a tornácra. A háttámla rúdjai fogpiszkálóból születtek. Ahhoz, hogy meglegyen a szükséges tíz, legalább huszat kellett kifaragnom, ugyanis folyton eltörtek munka közben. Még nem döntöttem el, hogy milyen színűre fessem. Talán halványsárga vagy zöld, de semmiképpen sem barna. Szinte minden barna már így is!

Ezeknek az apróságoknak az elkészítése nagyon jó móka volt. Bár a kerék egy kicsit megfeküdte a gyomromat. Minden elismerésem a bognároké! A forgatókönyv valami ilyesmi volt: vágás, összerakás, szétszedés, újra vágás és csiszolás, összerakás, szétszedés, vágás, csiszolás... Folytathatnám még, de így is elég érthető. Tulajdonképpen nem befejeztem, csak abbahagytam. Nem valami kerek, de ennyire futotta tőlem. Jó zötyögős lehetett az út ezen a keréken! A keret mellette talán egy nyúlketrec ajtaja, vagy valami más... A fő büszkeségem mindenképpen a fejsze a tuskóban. Igyekeztem nagyon használt tuskót alakítani.

Néha akkor bukkanunk kincsre, amikor nem is számítunk rá. Éppen a kertben tettem-vettem, amikor kis kupacokra lettem figyelmes mindenhol, amelyek apró száraz levélkékből álltak. A nyírfám szórja szét éppen a magját! Bizonyára minden évben így volt, de eddig simán félresöpörtem, anélkül, hogy közelebbről megnéztem volna. Most viszont lecsaptam rá, begyüjtöttem egy jó nagy adaggal. Kiváló száraz levélnek egy őszi jelenethez.

Egyébként masszív torokfájással küzdök. Elég hülye helyzet így júliusban! Most mindenhová egy bögre forró teaával megyek. Most megyek is és készítek egy adagot...