Pékáruk

Most csak fotók...

Fehér és kopott

Néha véletlenül rátalálok egy inspiráló fotóra a neten, amitől elkezd dolgozni az agyam, míg végül születik a műhelyemben valami. Ez a története ennek a kis szekrénykének is. Rengeteg időt töltöttem az apró részletek megtervezésével, sokkal többet pedig a megépítésével és a festéssel. Sajnos a fiókok és ajtók most is csak holmi dekorációs elemek, nem működnek, de tettem egy elhatározást, hogy a következő bútorom már ebből a szempontból is "igazi" lesz. Nem kis kihívás elé nézek, hiszen szépen illeszkedő fiókokat és ajtókat nagyon nehéz barkácsolni, arról nem is beszélve, hogy ha nem akarom a boltokban kapható bumfordi zsanérokat használni (naná, hogy nem akarom), akkor azokat is nekem kell majd legyártanom. Ebbe még nem akarok belegondolni, majd lesz valahogy... De hát milyen unalmas is lenne az élet, ha folyton csak egyszerű célokat tűznénk ki magunk elé!

És hogy miért megint kopott? Valami bizarr vonzalmat érzek a régi, kopott, használt, rozsdás holmik iránt, mert olyan szép a "történetük". Ilyenek a héten készült locsolókannáim is... 

Egy nagyon jó könyv...

... és egy nagyon tehetséges ember. Az egyik ismerősöm, Adóba László egy rendkívüli kézügyességgel megáldott makettező. Eddig két könyve volt kapható magyar és angol nyelven egyaránt, és a héten megjelent a harmadik is.

A harmadik könyv a kőtárgyak készítéséről szól. Adóba László 1:35 méretarányban dolgozik és többnyire olyan egyszerű és olcsó anyagokat használ, amit bárki fellelhet az otthonában. Az alábbi képek az új könyvből valók. Lehet ámulni és bámulni, én ezt tettem. Ajándékba kaptam ezt a kötetet magától a szerzőtől - nagyon szépen köszönöm! - és egy szuszra olvastam végig a fürdőkádban, miközben persze észrevétlenül teljesen kihűlt a víz. Szóval lehet, hogy a halálom lesz ez a könyv, de akkor is megérte...

A könyv csak a szerző honlapján keresztül rendelhető:

http://adobadiorama.hu/