2010. augusztus 23., hétfő

Pék üzemmódban

Az elmúlt két napban beálltam péknek. Íme a munkám gyümölcse, egy kisebb halom pékáru. Kicsit frusztráló, hogy az egész elfér a tenyeremben! Már most van egy csomó dolog, amit másképp csinálnék, de majd legközelebb!
Egyébként sokkal jobban vagyok, köszönöm mindenkinek a jókívánságait! Ma volt az első kimenőm. Sajnos a köhögés még mindig ragaszkodik hozzám, még egy esti mesét sem tudok elmondani a lányaimnak egy komolyabb fuldoklás nélkül. Kezdem elveszíteni a türelmemet!



2010. augusztus 20., péntek

Ünnepi alkalom

Ma, augusztus 20-án az új kenyérrel kívánok mindenkinek kellemes pihenést a hosszú hétvégére! Remélem, hogy jól szórakoztok! Én ugyanis még mindig szobafogságra vagyok ítélve. És persze továbbra is gyurmázok.



Az ősz (illetve a nyárutó) jegyében születtek az alábbi gyümölcsök: szilva és szőlő. A szőlő igazából tesztelése volt a kikevert színeknek. Rengeteg szőlőt szeretnék készíteni egy szüreti jelenethez, de még mielőtt élesben kezdeném a gyártást, megnéztem, hogy milyenek is lesznek. A kék és a muskotályos szőlő szerintem már mehet nagyüzemben is, mert pont ilyet szerettem volna. Viszont a rózsaszín pocsék lett, valószínűleg nem kevertem elég áttetsző gyurmát az anyagba, ezért nem lett kellően üveges. Még tovább próbálkozom!


2010. augusztus 18., szerda

Ágyhoz kötve

A helyzet az, hogy tüdőgyulladásom van. Nem valami kellemes, szerencsére nincs lázam. Viszont egész héten pihenésre vagyok ítélve. Találjátok ki, hogy mivel ütöm agyon az időt! Úgyis tudjátok! Természetesen gyurmázok! Ez alkalommal a magyar konyhaművészet néhány jellegzetességét alkottam meg.
Hát persze, hogy először szalámit: egy rúd Pick és némi fokhagymás felvágott. A harmadik fotón pedig láthatjátok a világ legnagyobb szelet kenyerét!




Egyik kedvenc ételem a babgulyás. Az enyém általában olyan sűrű, hogy megáll benne a kanál, de az egész család így szeteri. Nem éppen levest, inkább száraz babot csináltam. A zsák természetesen nem babbal van tele, ennyire azért nem vagyok zizzent. A nem látható részeken vatta van.



Muszáj volt néhány édességet is felvenni a listámra: darázsfészek és meggyes rétes. Mindkettőt imádom, bár rétesből a répás a favoritom. Azt hiszem hamarosan az is meglesz!





A rengeteg új és a régi követőimnek is küldöm ezeket a rózsákat a kertemből! Érezzétek jól magatokat a blogomon!

2010. augusztus 17., kedd

Események

Ebben a posztban a tegnapi nap eseményeit mutatom be, amelyek akkorát lódítottak az önbizalmamon, ami már szinte ijesztő!
Először is csatlakoztam a Kézművesek Találkozóhelyéhez (http://kezmuvesektalalkozohelye.blogspot.com/), csak hogy népszerűsítsem ezt a Magyarországon egyelőre gyerekcipőben járó hobbit (meg persze magamat is).


Ezzel a tegnapi nap folyamán legalább 25%-kal növekedett a követőim száma, és ami a legfontosabb, mindegyikük kis hazánk lakója! Annyira örülök nektek! Próbálom folyamatosan meglátogatni mindenki blogját, de hirtelen olyan sokan lettetek, hogy ez időbe telik. Ennyi kreatív ember, akiknek a munkái egytől egyik csodálatosak! De nem lenne tisztességes tőlem, ha nem közölnék itt egy nagyon fontos figyelmeztetést:

Az oldalon lévő minik nézegetése súlyos és visszafordíthatatlan függőséget okozhat, ami különböző alapanyagok vásárlásában, kukaguberálásban és a családtagok szerint kóros mütyürgyártásban nyilvánul meg. Ezért a miniatűrök figyelése csak saját felelősségre ajánlott!


Ezt muszáj volt leírnom, különben nem lenne nyugodt a lelkiismeretem. Én vagyok az élő példa a dolog veszélyességére, hiszen amióta elkezdtem, nem telt el úgy nap, hogy ne foglalkoztam volna minizéssel.
Szóval nagyon hálás vagyok a Kézművesek Találkozóhelyének, amiért a bemutatkozás lehetőségét megadta nekem. Köszönöm szépen!

Kaptam egy Kreatív Blogger díjat Béres-Deák Diánától (http://diusbd.blogspot.com/), amit nagyon szépen köszönök. Még magát a díjat nem teszem ide, ugyanis léteznek vele járó kötelezettségek, amelyeknek előtte eleget kell tennem. Megtiszteltetés, hogy ennek a díjnak a tulajdonosa lehetek!

És végül, de nem utolsorban, jelentkeztem egy játékrahttp://mindentagyurmarol.blogspot.com/ oldalon.


Ide süthető gyurmás dolgokkal lehet nevezni, egy munkával az elsők közül, és egy kedvenccel. Én a következőket választottam:



Kissé fura lesz megannyi gyurmából készült ékszer között, de sebaj! Most olyan, mintha népszerűsítési kampányba kezdtem volna. Úgy gondolom ezek jó előjelnek számítanak az Etsy és a Meska előtt. Már csak két hét...

Sűrű nap volt, igaz?

2010. augusztus 15., vasárnap

Sparhelt

Emlékszik még valaki erre a csodára? Ez a sparhelt! (A szó a német sparherd-ből lett magyarosítva, ami takaréktűzhelyet jelent.) Amikor én még kicsi gyerek voltam, minden vidéki konyhában állt egy ilyen. A legélesebb emlékem róla az, hogy amikor anyukám tésztát nyújtott leveshez, mindig levágott két széles csíkot a bátyámnak és nekem, amit aztán megpirított a sparhelt tetején. Finom ropogósra sült, illetve akkor szerettem. Ma már nem biztos!
A szerkezet fából készült, amit négy réteg zománcfestékkel kentem le, mire elégedett voltam vele. A virágminta kézzel festett. A befoglaló méretei: 9 x 6 x 7,5 cm. Azt hiszem a maszatos foltoknál egy kicsit túlzásba estem! A tetején a platnikat már mindenből megpróbáltam elkészíteni: papírkorongokat vágtam, csavaralátéteket kerestem. Végül gyurmából készítettem el. A fimo mindig az utolsó mentsváram; amikor már semmi más nem jöhet szóba, a gyurmát mindig elő lehet venni!
Amikor le akartam fényképezni, olyan magányosnak tűnt, hogy inkább kiegészítettem pár mini holmival. A rántotta egy hirtelen ötlet volt a mai reggeli után.







Lecseréltem a profilomban a fotót magamról. A régi képet egyszerűen utáltam! Nem is ismertem azt a nőt! Az újat sem ismerem, de ő legalább tetszik! Szörnyű, hogy az ember a huszonéves önmagát várja viszontlátni egy fényképen, és szembesül az anyukájával! Na de sebaj, majd feldolgozom valahogy!
Rengeteg új magyar követőm van, amelyet csodálatosnak tartok! Viszont rettenesen kíváncsi vagyok, hogy találtak ide hozzám! Az elmúlt két napban többen csatlakoztak, mint egyébként egy hónap alatt! Üdvözlök minden újonnan jöttet! Nektek küldöm ezt a réti füzény csokrot a kertemből!

2010. augusztus 12., csütörtök

Őrület III.

Őrületem feltartózhatatlan, úgy tűnik, hogy termékeny időszakomat élem éppen. Némi paradicsom, nektarin és ...hohó! Mit keres itt egy csirke?! Nem véletlen a dolog, ennyi zöldség és gyümölcs után már szükségem volt fehérjére is. Mivel nem volt a hűtőmben egy egész csirke, kénytelen voltam az interneten lévő fotók alapján dolgozni. Néhol csak az emlékezetemre és a képzeletemre számíthattam! Például miért nincs egyetlen fotó sem a csirke fenekéről? Mert minden csirkének van, ugye?






2010. augusztus 11., szerda

Őrület II.

Egyszerűen nem tudom abbahagyni, folyamatosan gyártom a zöldségeket és gyümölcsöket. Ez normális? Szegény tornácom bánatosan mered rám, nem érti miért hagytam magára. Bizonyára hamarosan folytatom, de egyelőre még van pár ennivaló, amit egyszerűen meg kell csinálnom!
Tegnap éppen répát húztam föl a kertemben, amikor rögtön megvilágosodtam: ma akkor répát készítek. Amúgy parasztosan, ahogy a földből kijön. Nem az áruházi polcokon sorakozó földmentesített egyenrépát! Íme az eredmény:



Rózsaszín ajándék

Ezeket a miniket Anikónak készítettem, aki az első olyan magyar követőm, aki foglalkozik is ezzel a hobbival. Anikónak van egy saját készítésű rokokó babája, Rosalie, aki természetesen él-hal a rózsaszín holmikért. Érdekes volt számomra belépni ebbe a rózsaszín világba, hisz tudvalevőleg én inkább a puritánabb stílusban mozgok otthonosan, de igazán élveztem kicsit "színesebben" dolgozni. Remélem, hogy Anikó és Rosalie is elégedett az eredménnyel. Mivel már megkapták a csomagot, nem rontom el a meglepetést, ha közlök egy képet az ajándékokról.

2010. augusztus 9., hétfő

Zöldség őrület

Kicsit kezd eluralkodni rajtam a zöldségkészítés! Egyfolytában zöldségeket vizsgálok a neten, a könyvekben és a kertben is. Most éppen a káposztát és a paprikát pécéztem ki. Természetesen nem azt a műanyag kinézetű kaliforniait választottam, hanem a mi tökéletlen lecsópaprikánkat. A felvágott káposztára még gyúrok egy kicsit, de ígérem egyszer azt is megpróbálom!






2010. augusztus 6., péntek

Még több gyümölcs

Ahogy ígértem, még több gyümölcs született fimoból. Almák, de nem az export minőség. Ezek kicsik, foltosak, néhol rothadtak, és biztosan kukacosak is. Az a fajta alma, amely bárki kertjében termett úgy körülbelül ötven évvel ezelőtt. Teljesen bio! Imádtam fotózni őket, rengeteg képet készítettem, ezek szerintem a legjobbak. Kér valaki egy harapást?







2010. augusztus 4., szerda

Nyári termések

Ma reggel úgy éreztem, hogy sürgősen szükségem van némi vitamin pótlásra, így készítettem pár gyümölcsöt és zöldséget. Csupa kabakost! (Tanultám ám én rendszertant!) Annyira élveztem a munkát a fimoval, hogy az elkövetkező napokban valószínűleg növénytermesztésbe fogok. Rengeteg gyümölcsöt és zöldséget szeretnék csinálni, mindenfélét!




Az újabb követőimnek pedig ezeket a gyönyörű rózsákat küldöm, amelyek a kertemben nyílnak! Remélem,  hogy továbbra is találtok kedvetekre valót a blogomban!

2010. augusztus 2., hétfő

Az első munkám eladásra

Igazából nem is tudom, hogy említettem-e, de szeretném néhány munkámat áruba bocsájtani. Előreláthatólag szeptemberben nyitom meg a boltomat az Etsyn. Rettenetesen izgulok, az ebből fakadó energiát pedig megpróbálom minél jobb holmik készítésére fordítani. Kifejezetten "magyaros" népművészeti darabokkal készülök. Az első példány alant látható. Egy kelengyeláda ládafiával kiegészítve. Rengeteg képet megnéztem a Néprajzi Múzeum online adatbázisában, vizsgáltam a szerkezetet, a méretet, arányokat, színeket, mintákat, díszítéseket, minden részletet, és végül kialakult bennem egy kép a saját ládámról. Még egy kis fényezés hiányzik, és egy pici kulcsot is szeretnék a kulcslyukba. A méretei: 9,5 x 4,5 x 5,5, cm.