2010. november 26., péntek

Cukrászdát nyitottam!

Nagyon rákattantam az édességekre az utóbbi napokban. Talán így próbálok némi színt vinni a hideg hónapokba. Most éppen sütik készültek a cukrászdámban, ami már nevet és logót is kapott. Sweets of Colors néven fogom meghódítani a világot tökéletesen fogyókúrás édességeimmel.




Hiába csináltam már többféle módon is krémnyomó fejet (fogalmam sincs, mi ennek a hivatalos megnevezése), valahogy mindig elég amorfra sikeredett a minta. Végül föladtam! Habár többnyire saját magam készítem az eszközeimet is, most mégis rendeltem nyomófejeket az Etsy-n. 

Kaptam egy nagyon hasznos tanácsot Patty-től, miszerint keverjem a polymer clay krémet egy kis keményítővel, és akkor sokkal szebb formája lesz, hiszen jobb lesz a tartása. Mindenképpen kipróbálom, amint megérkezik a kis csomagom.


Továbbra is készülök karácsonyra is, ezúttal díszekkel a fámra. A fa még ugyan éppen előállítási fázisban van, de legalább már van mit rátenni.





És persze megint egy kis gyümölcs, most füge. Sajnos idén nem örvendeztetett meg a mi kis fügefánk gyümölccsel bennünket, ugyanis télen csúnyán visszafagyott. Szerencsére összeszedte magát, és tőből kihajtott, de az idei termés természetesen elmaradt. Most ezzel a kis tállal próbálom kárpótolni magamat. Csekélyke sikerrel, ami a zamatát illeti.


Egyre többen fordulnak hozzám tanácsokért, ami nekem egy nagy megtiszteltetés, hiszen azért még mindig fiatal csirkének számítok a témában. Természetesen szívesen segítek, kérdezzetek bátran. Ha esetleg van olyan téma, ami több embert is érdekel, akkor arról külön bejegyzést is írok. Köszönöm a bizalmat!

2010. november 18., csütörtök

Már nagyon karácsonyi hangulat van a mini világomban. A Télapó is nemsokára megérkezik, éppen ideje volt megalkotnom ezt a csokimikulást. Kapott egy szép díszdobozt is.



A karácsonyi menü is alakul. A hal természetesen nem hiányozhat egyetlen ünnepi asztalról sem, habár nálunk inkább leves formájában szokott megjelenni. Itt éppen sült pisztráng van feltálalva. Végre kezdek gyakorlatot szerezni a caning technika terén is. Ezzel a citrommal most elégedett vagyok. 




A mi családunkban hagyomány szenteste a sült kacsa vagy liba. Mindenki imádja, én legfőképp. Egy kis párolt káposzta hiányzik még hozzá, mert azzal a legfinomabb!



És persze a bejgli! Mindig saját magam sütöm, ki is durran az oldala minden alkalommal. Azt hiszem, túlzásba viszem a tölteléket, de ha egyszer mindenki gazdagon szereti!


Készítettem pár szaloncukrot is. Most bánom nagyon, hogy kidobtam a sztaniolokat, most nagy szükségem lenne rájuk. Egyedül ezt a sárgát találtam, illetve alufóliát használtam.


Gyerekkorom karácsonyához hozzátartozott a csak akkor beszerezhető déligyümölcs is. Hát igen, ennyire öreg vagyok, én még a kommunizmusban nőttem fel, ahol a hiánygazdaság dívott. Ma már persze bármikor kapható narancs vagy banán, de azért nekem mindig karácsonyi hangulatom lesz tőlük. 

2010. november 12., péntek

Lakomázzunk!

Amikor említést tettem a kalóriadúsabb ételekről a múltkor, nem csak a süteményekre gondoltam! Ez a pici malacka már régóta árválkodik az asztalomon magányosan. Ma végre erőt vettem magamon és elkészítettem a fatálat alá, és kidekoráltam zöldségekkel és gyümölcsökkel. Érdekes, hogy habár gyerekkoromban a család tartott mindig disznót (kismalacaink is voltak rendszeresen), soha nem ettem malacot. Valahogy nem vitt rá bennünket a lélek, hogy azokat a kis rózsaszín, pelyhes állatkákat leöljük. Bezzeg a nagyokat...!
Szóval íme életem első sült malaca, de ebből sem fogok enni!




És persze került egy újabb torta is az asztalra! Ezúttal egy fekete erdő torta, szabadon értelmezve... Most csináltam egy papírcsipkét is alá. Nem túl bonyolult minta, de többre nem volt energiám.



2010. november 11., csütörtök

Torta őrület

Álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire fogom a élvezni a tortakészítést miniben. Biztos vagyok benn, hogy a közeljövőben rengeteget készítek majd, én leszek a miniatűr cukrászdák beszállítója! Ezúttal egy túrótorta és egy kakaós kalács van terítéken. A tortazseléhez egyszerűen üvegfestéket használtam.



Azért nem tudom megtagadni magamat, gyümölcsöket "gyurmázni" továbbra is imádok! Banánt már csináltam ezelőtt is, bár akkor egy kicsit nagyra sikeredtek. Most végre elégedett vagyok a méretükkel, és megpróbáltam egyet meghámozni.


Megmondom őszintém, egészben sütött pulykát a saját szememmel még életemben nem láttam, szóval kénytelen voltam ismét az internetre hagyatkozni, amikor elkészült az én verzióm. Szerencsére millió képet találtam, elölről, hátulról, mindenhonnan, éppen csak belülről nem! Azt hiszem ezzel le is tudtam egy életre a pulykasütést, nem valószínű, hogy valaha is rászánnám magam egy 1:1 méretarányú pulyka "megszelídítésére".

2010. november 9., kedd

Édes idők

Már jó ideje nem jelentkeztem, de hát az időhiány továbbra is fennáll nálam. Ahogy kint egyre hidegebbre fordul az idő, úgy fordulok fokozatosan a gyümölcsök és zöldségek felől a kicsit kalóriadúsabb étkek felé. Hát igen, a tél remek alkalom arra, hogy finomabbnál finomabb süteményeket süssünk, akár nagy, akár kicsi méretben. A múltkor találtam rá egy fantasztikus gasztroblogra, Limara pékségére. Néhány receptet ki is próbáltam, brióst többször is sütöttem vacsorára. Fotót sajnos nem tudok prezentálni, egy morzsa sem maradt. Ezzel szemben a miniatűr pékségem termését szerencsére nem eszi meg senki, szóval tudtam róluk képeket készíteni. 




Tortát készíteni imádok, a díszítés különösen a szívügyem. Valahogy olyan ez számomra, mint a lakberendezés vagy a kerttervezés. Az arányok, formák és színek tökéletes összhangja kell, hogy megvalósuljon egy jó tortában, ami végül olyan, mint egy ékszer (méreteit tekintve is). Még nem minden úgy sikerül, ahogy én szeretném, de úgy érzem jó úton haladok. Íme az első bemutatható darab, egy capuccino torta. Pontosan 2 x 2 cm a szentem.


A karácsonyi őrület is folytatódik, most éppen egy adventi koszorút gyártottam, egy egyszerűbb fajtát, fehér-ezüst színekben. A koszorú zseniliadrótból készült. Sajnos nem volt fenyőzöld színben (konkrétan ez eredetileg rózsaszín volt!), de lefújtam szórófestékkel. A száraz termés a kertemből való, ha jól emlékszem a lizinka toktermését használtam fel. A gyertyák kanóca természetesen cérna, amit egyébként lehetetlenség beleerőszakolni a fimoból készült gyertyákba, ezért technokollal kimerevítettem.