2010. július 29., csütörtök

Újabb ajándék

Ma újabb kövér levelet hozott a postás, és gyönyörű mini dolgok voltak benne! Zsuzsa  - aki egyike a nagyon kevés magyar miniatűrkészítőknek - küldte nekem a szülinapomra. A kukoricacsövek és a fokhagyma tökéletesek lesznek a tornácra. A kávédarálóba azonnal beleszerettem, annyira szép! Ezt a darabot egy jövőbeni munkához félreteszem, ugyanis valamikor biztosan csinálok egy magyar polgári konyhát.
Zsuzsa munkáit mindenképpen nézzétek meg: http://almokminiaturben.blogspot.com/!



A mai munkámhoz minden tudásomat latba kellett vetnem! Van egy listám a minis füzetemben, hogy miket szeretnék egy jelenethez hozzáadni, és ezek közül szoktam kiválasztani naponta egyet-kettőt. A permetezőt eddig mindig szorgalmasan átugrottam (ebben volt némi szándékosság), de lassan minden más ki lett pipálva körülötte. Úgyhogy ma nagy levegőt vettem, kimentem a sufniba, elővettem a több évtizedes családi matuzsálemet - ami persze még ma is működőképes - és elkezdtem méricskélni. Az első fotón az eredeti látható, a többi három pedig már az én verziómat mutatja 1:12-ben.
A testet először fából kifaragtam, majd fimot feszítettem rá. A fimoba belehengereltem az előzőleg papírból kivágott mintát, amely ezeknek a Vegyépszer által gyártott permetezőknek a jellegzetessége. Az alsó kék rész papírból készült, a többi kütyü pedig a kincsesládámból válogatott ez meg az: drótok, gyöngyök, tollrészek és egy régi óra belsejének apró elemei. (Mottó: semmit sem szabad kidobni!)
Ez a permetező lesz a központi eleme a szerszámoskamrának!





Végezetül szeretném üdvözölni az új követőimet - akikhez sajnos továbbra sem tudok bejelentkezni! Örülök, hogy egyre többen vagytok! Nektek küldöm ezeket a gyönyörű szedreket a kertemből!

2010. július 28., szerda

Lassú tempó

Egy kicsit lelassult a munka a tornácon, mert kevesebb időm van rá, de azért némi haladás észrevehető. Készítettem pár dolgot papírból, amiket zománcfestékkel festettem be, A dézsa igazából nem is a tornáchoz tartozik, hanem egy jövőbeli szüreti jelenethez, csak éppen kedvem volt hozzá. A teknő már régebben készült, csak elfelejtettem bemutatni.


Elkezdtem muskátlit gyártani, de még csak néhány sziromig jutottam el. Persze megint a nehezebbik módszert választottam, nem is tudom, hogy miért művelem ezt magammal! Még nem vagyok biztos benne, hogy tényleg megcsinálom, valahogy nem tudom rászánni magamat, hogy ezeket a kis piros valamiket összeillesszem, szóval lehet, hogy mégsem lesz muskátlim! Pedig az nélkülözhetetlen egy magyar tornácról, igaz?


Végezetül egy kis előkép a tornácról, csak hogy felkeltsem az érdeklődéseteket. Sajnos mostanában nem valami jó a fény errefelé, pedig a megfelelő megvilágítással még hatásosabb lenne.


Van egy kis problémám a számítógéppel! Amikor a férjem bejelentkezett követőnek az angol nyelvű blogomra, átállította a Google accountot, vagy mit, és egész egyszerűen azóta sem sikerült visszaállítani. Tudjuk, hogy hogyan kell, csakhogy mindig hibaüzenetet kapunk. Szóval, most maximum a férjem nevében tudnék bejelentkezni, ami elég furcsa lenne. Fogalmam sincs, hogyan fogjuk ezt megoldani, meglehetősen zavaró!

2010. július 24., szombat

Csodálatos ajándék

Nézzétek, mit hozott nekem a postás tegnap: egy gyönyörű cicát. Anikó készítette nekem. Egy hét múlva lesz a szülinapom, szóval ezt szülinapi ajándéknak tekintem. Egyszerűen mesés! Anikó, köszönöm szépen! Neki már elmondtam, hogy a férjemmel mindig egy ilyen kis vörös cicát szerettünk volna, de nem sikerült szereznünk. Hát most már van!




Még nem találtam neki nevet, de már így is otthonosan érzi magát a tornác lépcsőjén. Édesdeden alszik!
Én is készülök egy kis meglepetéssel, de addig nem mutathatom meg, amíg Anikó meg nem kapta. Addig is türelem!

2010. július 20., kedd

Amikor azt sem látom, mit csinálok...

Ma diót csináltam, összesen 21-et. Illetve 23-at, csak utókezelés közben kettő elgurult. Sajnos soha többé nem kerültek elő. Béke poraikra... Ez a 21 sajnos még közel sem elég egy zsákhoz, még egy pici kosárhoz sem, de egyszerre ennyit tudott tolerálni a türelmem. A férjem először csak a fotót látta róluk a gépen, alaposan belenagyított, majd kritikusan közölte, hogy csinálhattam volna több vájatot a dióhéjakra. Erre megmutattam neki a tenyeremben a diószemeket, mire helyesbített, hogy elég annyi, amennyi van. A diók átmérője kb. 3 mm. Tulajdonképpen azt sem láttam, hogy mit csinálok... Lehet, hogy nagyítóval kellene dolgoznom, de engem zavar munka közben.


Üdvözlet az újabb követőimnek, örülök, hogy egyre többen vagytok! Ez a napraforgó a tiétek.

2010. július 18., vasárnap

Szüret


Ma végre csináltam egy olyan kosarat, ami már nekem is tetszik! A váz 0,8 mm-es kötöződrót, amit hímzőfonallal vontam be. Végül a kész művet egy kicsit bekentem fehérítővel, hogy a színe ne legyen olyan egyöntetű. Sajnos arra nem számítottam, hogy így nem világosabb barnát, hanem valamiféle rózsaszínes árnyalatot kapok, de ez még belefér! A barackok mögé eredetileg szerettem volna egy igazit tenni a méretek bemutatása miatt, de sajnos idén elég kegyetlen volt az időjárás a barackfánkhoz (meg amúgy az egész kerthez). Összesen 19 db termett, azok pedig már jobb létre szenderültek. Így csak pár levél képviselheti a "felnőtt" méretet.



2010. július 14., szerda

Fazekas termékek

Ma végre rászántam magam, hogy csináljak néhány korsót meg egyebet fimoból. Rettegtem, hogy torz darabok születnek majd, és akkor fogalmam sincs, hogy miből fogok népi kerámiát gyártani. De végül egész jól sült el a dolog. Több holmit is kisütöttem, de a többi még festésre vár. Némi pihenésre volt szüksége a szememnek a pingálás után! Csak a hitelesség kedvéért - meg mert annyira jópofák ezek a régi elnevezések - az alsó barna egy bugyoga korsó, a fölső világos egy bokály, a pad szélén a fehér mintás pedig egy egyszerű vizes korsó. Van még egy madaras tál is. A tányérjaim még mindig elég bénák...


2010. július 12., hétfő

Dekoráció a falra

Ugye egy magyar parasztház elképzelhetetlen a falra akasztott paprikafűzér és lopótök nélkül. Hát csináltam, csak a történelmi hűség kedvéért. Fimot használtam most is. A paprikák elkészítése jó sokáig tartott, pepecs munka, nem vitás! Nincs is még teljesen kész, túl fénytelenek lettek, szóval jön még némi lakk rájuk. Eszméletlen, hogy amit én rengeteg paprikának gondoltam, csak milyen rövid fűzérre elegendő!
Most megyek és szétfolyok az ágyban. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én ettől a hőségtől rosszul vagyok. A gyurmát is többször be kellett tennem a hűtőbe, hogy tudjak vele tovább dolgozni.



A magyar követőim is szaporodnak! Üdvözöllek benneteket, nagyon örülök, hogy érdeklődtök a munkáim iránt! Remélem továbbra is velem tartotok, és ti is kedvet kaptok a minizéshez!

2010. július 9., péntek

Néhány megviselt mini

Készítettem egy padot a tornácra. A háttámla rúdjai fogpiszkálóból születtek. Ahhoz, hogy meglegyen a szükséges tíz, legalább huszat kellett kifaragnom, ugyanis folyton eltörtek munka közben. Még nem döntöttem el, hogy milyen színűre fessem. Talán halványsárga vagy zöld, de semmiképpen sem barna. Szinte minden barna már így is!



Ezeknek az apróságoknak az elkészítése nagyon jó móka volt. Bár a kerék egy kicsit megfeküdte a gyomromat. Minden elismerésem a bognároké! A forgatókönyv valami ilyesmi volt: vágás, összerakás, szétszedés, újra vágás és csiszolás, összerakás, szétszedés, vágás, csiszolás... Folytathatnám még, de így is elég érthető. Tulajdonképpen nem befejeztem, csak abbahagytam. Nem valami kerek, de ennyire futotta tőlem. Jó zötyögős lehetett az út ezen a keréken! A keret mellette talán egy nyúlketrec ajtaja, vagy valami más... A fő büszkeségem mindenképpen a fejsze a tuskóban. Igyekeztem nagyon használt tuskót alakítani.


Néha akkor bukkanunk kincsre, amikor nem is számítunk rá. Éppen a kertben tettem-vettem, amikor kis kupacokra lettem figyelmes mindenhol, amelyek apró száraz levélkékből álltak. A nyírfám szórja szét éppen a magját! Bizonyára minden évben így volt, de eddig simán félresöpörtem, anélkül, hogy közelebbről megnéztem volna. Most viszont lecsaptam rá, begyüjtöttem egy jó nagy adaggal. Kiváló száraz levélnek egy őszi jelenethez.


Egyébként masszív torokfájással küzdök. Elég hülye helyzet így júliusban! Most mindenhová egy bögre forró teaával megyek. Most megyek is és készítek egy adagot...

2010. július 7., szerda

Tető

Végül is a tetőcserepeket levágni és felrakni a lécekre nem volt olyan nagy meló, mint ahogy képzeltem, inkább csak monoton. Viszont kifesteni, na az nem semmi! Még most sem vagyok elégedett vele, pedig már rámenrtem egy pár réteggel. Még mindig túl élénk, híg fehérrel le fogom még legalább egyszer kenni, aztán majd meglátjuk.





A sufnival is haladtam, tulajdonképpen készen is van. Az ablakos fal nyitható, mivel csak így tudom megoldani a későbbi rendezkedést odabenn. Az ajtón keresztüli manőverezéshez túl nagy a kezem.



Áhhhh!!!! Godzilla!!! Kata lányom...


Az épülettel lényegében végeztem. Most jön a sokkal érdekesebb és élvezetesebb, ugyanakkor nehezebb rész: az apróságok. Faragott bútorokat, népi cserepeket, régi szerszámokat és eszközöket tervezek...

2010. július 5., hétfő

A kapu készen van!

Végre elkészültem a tetőszerkezettel, már csak a cserepezés van hátra. Az viszont egyáltalán nem kis munka! Nem várom ezt a munkát, inkább csak a végét! Az egész tetőszerkezet csak ideiglenesen van fönn a falakon, viszonylag könnyen eltávolítható a könnyebb munka kedvéért. A deszkamennyezettel elégedett vagyok, pont ezt a hatást szerettem volna elérni!





A kapu és a kerítés a hagyományos deszkaszerkezetet kapta. Tényleg élvezem a kutatómunkát. Már több ezer képet megnéztem a Néprajzi Múzeum és a Szentendrei Skanzen online gyüjteményében. Közben egy csomó dolgot megtudtam a népi építészetről és a régi használati tárgyakról is. A kapun lévő zár elég gyakori volt a képek szerint. Még kulcsot is csináltam hozzá, ott lóg a kapufélfán egy szögön.




A sásliliomokat legújabb és persze régi követőimnek is küldöm! Örülök, hogy erre jártok néha!


Végül, de nem utolsósorban bemutatok két új magyar blogot, amely miniatűrökkel foglalkozik. Látogassátok meg őket, rendkívül sokat ígérő blogokról van szó!

http://mijuu-rozsaszinvilagminiaturben.blogspot.com/
http://almokminiaturben.blogspot.com/