2010. szeptember 30., csütörtök

Ekkora halat fogtam!

Hát nem nagyot! 
Tudom, nem vagyok valami következetes, amikor kiválasztom az éppen kedvemre való témát, csak csapongok ide-oda. De éppen ez a jó ebben a minizésben, hogy végül is azt csinálok, amit csak akarok. Szóval most éppen a hal volt terítéken, méghozzá ponty. Tegnap elkészült az alsó, amiről sütés után derült csak ki, hogy az uszonyai elég bénák. Aztán az angol blogomon kaptam egy jó tanácsot, hogy talán áttetsző fimo-val kellene próbálkoznom, és tényleg! A ma készített fölső halacskának már sokkal jobbak az uszonyai. 




2010. szeptember 28., kedd

Túl sok szőlő!

Az elmúlt napokban rengeteg szőlőt gyártottam! Szerintem túl sokat is! Nem mintha nagy koncentrációt igényelne (többnyire az esti tévézés alatt készítem őket), de a kezem már zsibbad a pici golyók formázásától! Mindenesetre most van annyi, hogy egy dézsát, egy ládást és talán egy kosarat megtöltsek velük. Viszont most jó ideig nem akarok szőlőt még látni sem!


Aztán átváltottam egy lényegesen egészségtelenebb oldalára a magyar konyhának: füstölt finomságok! Egy malacot is megsütöttem velük, de ő még nem teljesen szalonképes, némi körítést kell még raknom mellé! Talán holnapra készen lesz.


2010. szeptember 24., péntek

A szüret folytatódik

Rengeteg jó dolog történik velem mostanság, még ha "miniatűrök" is! Szerdán meglátogatott Anikó (http://mijuu-rozsaszinvilagminiaturben.blogspot.com/), aki időközben nagyon jó barátnőm lett a neten, de élőben még soha nem találkoztunk. Szóval ez volt az első találkozás. Külön hálás vagyok, hogy elbuszozott egészen Őrbottyánig! És ez még mind semmi! Hozott nekem egy csodálatos ajándékot, egy hercig kis kakast. Remélem, hogy nem túl félős, mert most éppen túl közel van a baltához! Köszönöm szépen!
Ja, és a lányok is köszönik szépen azt a töménytelen mennyiségű csokit!



Közben azért én is dolgoztam, bár most annyi minden történik körülöttem, hogy elég kevés időm maradt a minizésre. Ezt a gitárt egyszem unokahúgom kérte tőlem egy barátnőjének. Mit mondjak, a felhúrozása egy rémálom volt! A húrokhoz egyébként egy kiszuperált zenélő játék belső szerkezetének a tekercselését használtam. Mondtam már, hogy semmit sem dobok ki?!


Végre vettem a bátorságot, és elküldtem néhány képet a legutóbbi beállításomról a The Mini Food Blog oldalra. A szerkesztő, Sumaiya Mehreen nagyon kedvesen válaszolt a levelemre, és már másnap föltette két képemet az oldalra, amire nagyon nagyon büszke vagyok. Ezen az oldalon egyébként adott témában jelennek meg miniatűr ételek, illetve ételekkel kapcsolatos beállítások, más-más alkotóktól. Most éppen az ősz volt a téma,  az én beállításom címe: Szüretelők reggelije (Harvesters' breakfast).






Ez egy hatalmas lépés volt az ismertség felé a mini világban, hiszen ez az oldal talán a legfontosabb gyűjtőhelye a miniatűr ételeknek. Rögtön meg is ugrott a követőim száma 150 fölé! 
A következő téma egyébként a Halloween, ami számomra még mindig nem sokat jelent, bármennyire is elnyugatiasodik Magyarország, és átvesz a kultúránktól teljesen idegen szokásokat. De azért egy sütőtökös jelenettel valószínűleg én is készülök, természetesen a magyar hagyományokhoz igazítva.


És most olyan témát hozok föl, amivel néhány embert vélhetőleg megbántok, de akkor sem tudok kibújni a bőrömből. Nos, én vagyok az az ember, aki eddig még soha egyetlen "küldd tovább tíz embernek, különben rosszra fordul a sorsod" típusú levelet sem küldött tovább. Ha ezzel akaratlanul is balsorsba döntöttem néhány jóakarómat, utólagosan is elnézést kérek. Én már csak ilyen "hitetlen", vagy inkább gyakorlatias? vagyok. A blogoszférában keringő díjak nekem ezekhez a levelekhez hasonlítanak. Tényleg nagyon köszönöm - hiszen hatalmas megtiszteltetés -, ha valaki ilyenkor rám gondol, de azt egy kicsit furcsának tartom, hogy utána ezt tovább KELL adnom öt, hét, bármennyi másik embernek. Ezzel az egész teljesen hitelét veszti. Nem tudom ismeritek-e a fehér elefánt kifejezést, ami arra az ajándékra utal, ami annyi terhet ró a megkapójára, hogy végül belerokkan. Kinek adjam oda? Mi van, ha nem ismerek pontosan hét blogot, amelyet igazán érdemesnek tartok egy díjra? Óhatatlanul a végén már olyannak adom tovább, aki valamiért kedves nekem, de lehet, hogy nem éppen erre a díjra alkalmas. Vagy olyannak küldöm el, aki már negyedjére kapja meg tőlem, és a pokolba kíván az egész hercehurca miatt. Szóval bármennyire is hálátlannak tűnök emiatt, nem kérek díjakat! Ha olvassátok a blogomat, és néha hagytok egy hozzászólást, az a legnagyobb elismerés, amit kaphatok tőletek. Ennyi... Bocs a bő lére eresztésért!

2010. szeptember 16., csütörtök

Még mindig tart a szüret

Már nagyon régóta szerettem volna egy kisebb szüreti beállítást készíteni, amit el lehet helyezni egy asztalon, de voltak leküzdhetetlen akadályok. Nem tudok üvegholmikat készíteni. Pedig a bor nem hiányozhat egy ilyen témánál. Aztán tegnapelőtt a fejemhez kaptam! Mégis hány régi (mondjuk úgy minimum 100 évvel ezelőtti) vidéki szüretnél szervírozták a bort üvegkancsóban? Cserépkancsót és kupát pedig már én is tudok csinálni! Így, miután az utolsó akadály is elhárult, tegnap elkészült a mű. A kancsóval rengeteg időt eltöltöttem. Ha jól emlékszem négyszer gyúrtam át, mire elfogadtam a formáját. A fakorong 30 mm átmérőjű, a kancsó pedig 19 mm magas.



2010. szeptember 14., kedd

A tornác

Szegény tornácomat az utóbbi időben eléggé elhanyagoltam, de azért itt is történnek dolgok. Pár héttel ezelőtt készítettem ezeket a "munkaközi" fotókat, aztán megfeledkeztem róluk. Most itt az alkalom, hogy közzétegyem őket. Még rengeteg a tennivaló, de azért jó látni egészében és berendezve a már meglévő holmikkal.






Most éppen szüreti dolgokkal vagyok elfoglalva. Már készítettem egy puttonyt tele szőlővel és egy hagyományos szőlőprést. Terveim között szerepel még demizson, boroshordó, dézsák, szüreti asztal és egyebek. Néha az az érzésem, hogy nem elég hosszú egy nap. Van, hogy egyszerre szeretnék egy csomó dolgot csinálni, de egyszerűen nem tudom legyőzni a fizika törvényeit! Bosszantó...






A puttony már el is kelt! Hiába, a magyar szőlőnek nincs párja!

2010. szeptember 8., szerda

Tökök

Amikor az interneten kutattam tökök után, a hagyományos sütőtökök mellett rengeteg dísztököt is találtam a legkülönbözőbb őszi színekben pompázva. Annyira szépek, hoyg muszáj volt néhányat lekicsinyítenem, és szerintem még korántsem hagytam abba a dolgot. Ahogy kinézek az ablakon, amúgy sincs olyan kirándulós-kertészkedős idő, szóval csak a benti munkák jöhetnek szóba.



2010. szeptember 7., kedd

Banánok

A hétvégén extra méretű banánokat vettünk, amelyek megihlettek. Hosszas tanulmányozás után íme az eredmény!




Csináltam még pár tököt is, de azok még némi festésre szorulnak. Talán holnapra elkészülök velük.
Ezen poszt legnagyobb és legfontosabb hírét a legvégére hagytam:

Vasárnap elkelt az egyik minim az Etsyn.

Egy kosár eredeti magyar őszibarack éppen most hagyja el kicsiny országunkat, hogy átszelje az óceánt új gazdája felé. Köszönöm szépen neki!

2010. szeptember 4., szombat

Őszi gyümölcsök

Ősszel olyan gyönyörű színűek a gyümölcsök, csakúgy mint a falevelek! Csináltam is néhányat, főleg körtéket. Aztán gondoltam egyet, és néhány gyümölcsömet a legutóbbiak közül beletettem egy kosárba. Szerintem remekül mutatnak így együtt, imádom az élénk színeiket!
Az újhagyma egy kis mellékvágány a gyümölcsök mellett, de már régóta hiányoztak egy kis zöldségcsomagból.







Közben haladok a parasztház tornácával is - habár elég lassan. Most következnének a növények az előkertből, de valahogy nincs hozzá kedvem. Talán ez a búskomor idő teszi, hogy sem kinn, sem "benn" nincs kedvem a kertészkedéshez. Viszont sütőtökhöz lenne, úgyhogy most valószínűleg azt fogok csinálni.