2010. április 29., csütörtök

Próbálkozás a festészettel

Habár már próbálkoztam azelőtt is festeni, miniatűr méretben még soha nem csináltam a dolgot. Most viszont előkaptam a legvékonyabb ecsetemet és nekiláttam. Mediterrán témát választottam. A kész kép megy az aranyozott keretbe, amelyről már közöltem képet.

És készítettem egy könyvet is, amely igazán alkalmas egy fiatal nő szobájába: Büszkeség és balitélet Jane Austentől. A kedvenc könyvem, minden évben elolvasom. Ez a példány egy kicsit kopott és szakadt, csakúgy, mint az enyém!
.

2010. április 22., csütörtök

Paraván

Ezt a skiccet egy hete készítettem. A tervezett szoba minden részlete él már a fejemben. A szerkezet nem tűnik túl bonyolultnak, mégis elég időigényes volt az összeszerelése!



A végeredmény nem tökéletesen ugyanaz, mint ami a skiccen szerepel; néhány változtatás történt. Így jobbnak tűnik nekem. Még nagyon hiányzik a hanyagul átvetett ruhadarab, attól annyira életszerű lenne! Talán egy selyem "kombiné"... Ma este hozzá is látok.


És végül, de nem utolsósorban ezeket a nárciszokat küldöm az új követőimnek a kertemből. (Ha-ha, hiszen minden követőm új!) Fantasztikus dolog, hogy én csinálok valamit a rumliszobában, ahol a munkasztalom leledzik, és valaki a világ másik végén látja azt a képernyőjén. Éljen az internet! Köszönöm, hogy megtiszteltek a figyelmetekkel! És különösen hálás vagyok a dícsérő szavakért, amelyek további munkára ösztönöznek!

2010. április 21., szerda

Kárpit katasztrófa

Két nappal ezelőtt elkészítettem életem első foteljét. Körülbelül hatszor szedtem szét és ragasztottam újra a darabokat, ugyanis a karfák véletlenül sem akartak szimmetrikusak lenni. A végső eredménnyel viszont elégedett vagyok, pont ilyet szerettem volna!

A kárpitozástól joggal féltem. A háttámla jó lett, de az ülőfelület valami borzalom. Tudom, maximalista vagyok, de egyszerűen nem megfelelő! Túl magasra sikerült, ráadásul az aláhajtások miatt nem simul megfelelően a favázra, néhol kilátszik a felesleg, szóval mennie kell! Ma újra nekilátok.


És néhány miniatűr darab is elkészült a szobához, amivel elégedett vagyok. Amikor a gyertyatartót megmutattam a férjemnek, csak annyit mondott: Te meg vagy őrülve! Mire ezt válaszoltam: Igen! És büszke vagyok rá!
Nem gondoltam volna, hogy két ilyen apró vállfa elkészítése ilyen sok időmet emészti majd fel, pedig egy órát csiszolgattam őket, mire áment mondtam rájuk.

Bizonyára mindenki észrevette, kicsit felturbóztam a képeket. Olyan unalmasak voltak!

2010. április 18., vasárnap

Tárgyak a szobához

Az asztalka végül egy kicsit "vaskos" lett, eredetileg kecsesebbet szerettem volna, de azért elégedett vagyok vele. A fiók már készülőben van, csak egy kis gondban vagyok a fogantyúval.

A képkeret faragása elég sokáig tartott, de ragaszkodtam a részletekhez.

Valahányszor elkészülök egy szék vagy asztal első lábával, mindig az jut eszembe: úristen, még hármat meg kell csinálnom! Szerintem a háromlábú bútorokat méltánytalanul mellőzik. Pedig statikailag sokkal stabilabbak.
Elég különleges az esztergálási módszerem: a bal kezemmel finoman forgatom a fát, miközben jobb kézzel irányítom a Dremel gépet. Meglehetősen fárasztó művelet!

A szoba színeinek a barnát, sárgát és a zöldet választottam, és az egész elég eklektikus lesz. Új és régi holmik keverednek majd a végső beállításban. Már az egészet látom magam előtt!

2010. április 15., csütörtök

Vázát faragok!

Forgástesteket készíteni eszterga nélkül meglehetősen nehéz és kiábrándító. És nekem nincs esztergám, csak egy Dremelem. Talán majd a szülinapomra... (Ez a férjemnek szólt.) Szóval újra faragni kezdtem, aztán csiszolás és csiszolás majd újra csiszolás következett. Akrylfestéket és zománcfestéket használtam. Furcsa, de mintha natúran jobban tetszettek volna!


Üdvözlet

Hahó! Van 5 (öt!) követőm. És olyan is, akit nem ismerek, szóval nem bunda! Köszöntök mindenkit! Azok számára, akik nem értik a nyelvet:

Wellcome and thank you for following!

2010. április 14., szerda

Új téma: Egy hölgy szobája

Most egy kicsit romantikus irány felé mozdulok el. Egy szobát rendezek be nőies stílusban. Először egy asztalkával kezdtem, de sajnos elszakadt a fűrészgépem szalagja. Most várnom kell a hétvégéig, amikor a férjemnek lesz ideje kicserélni. (Ezt a munkát mindig rábízom!)
Így most apró kiegészítőket gyártok, mint például ez a régi fa ékszeres ládika.

2010. április 12., hétfő

Kerti munka - Galéria

És íme elkészült! Már pár napja csak arra várok, hogy kisüssön a nap a fényképezés idejére, így sokkal jobbak lettek a képek. A legtöbb holmi már bemutatkozott. Új alkotás a kesztyűpár, különösen megszenvedtem vele. Elkészült belőle egy előző verzió is, de nem nyerte el a tetszésemet, szóval újra nekifogtam.
És most belekezdek valami más témába...










2010. április 8., csütörtök

Titkos project

Amikor lustaságot említettem, valójában egy kicsit füllentettem. Titokban dolgoztam ezen a dolgozószobán, mégpedig azért, mert a férjemnek készült a névnapjára. Tényleg meglepődött, bár nem tudtam felülmúlni a három évvel ezelőttit: akkor egy kislányt kapott tőlem.

A beállítás minden darabja saját készítésű. A holmik valamilyen módon mind köthetők a férjemhez: a fantasy regények, a rock cd-k, a baseball sapka, a számítógépes tervezés, a lányokról készült fotók a falon és faliújságon, a magyar vizslás naptár (véletlenül maradt a 2007-es dátum) valamint a cigarettás doboz (sajnos!). Különösen büszke vagyok a székre, hiszen a háttámlához életemben először fát hajlítottam. Gőzölni nem tudok, de egy jó trükköt olvastam valahol: megfőztem a fát kb. 10 percig majd azon melegében rácsipeszeltem egy bögrére és bevált. Nagy eredménynek tartom - bár lenne még hová fejlődni - a bőrtáskát és a tollat az asztalon.


És amivel egyáltalán nem vagyok elégedett, az a billentyűzet és az asztali lámpa festése. Közelről rettenetes képet mutatnak!
Egyébként az egész beállítás egy előlről üveggel ellátott dobozban "lakik", amely nyitható.
















2010. április 7., szerda

Kerti munka - Berendezés III.

Először fogalmam sem volt, hogyan csinálok gumicsizmát, de egyszerűen kellett a beállításhoz. Végül faragtam egyet fából. Csak így sikerült megfelelően vékonyra készíteni a szárát. Már csak a festés hiányzik és némi "sár".