A kárpitozástól joggal féltem. A háttámla jó lett, de az ülőfelület valami borzalom. Tudom, maximalista vagyok, de egyszerűen nem megfelelő! Túl magasra sikerült, ráadásul az aláhajtások miatt nem simul megfelelően a favázra, néhol kilátszik a felesleg, szóval mennie kell! Ma újra nekilátok.
És néhány miniatűr darab is elkészült a szobához, amivel elégedett vagyok. Amikor a gyertyatartót megmutattam a férjemnek, csak annyit mondott: Te meg vagy őrülve! Mire ezt válaszoltam: Igen! És büszke vagyok rá!
Nem gondoltam volna, hogy két ilyen apró vállfa elkészítése ilyen sok időmet emészti majd fel, pedig egy órát csiszolgattam őket, mire áment mondtam rájuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése