2010. április 21., szerda

Kárpit katasztrófa

Két nappal ezelőtt elkészítettem életem első foteljét. Körülbelül hatszor szedtem szét és ragasztottam újra a darabokat, ugyanis a karfák véletlenül sem akartak szimmetrikusak lenni. A végső eredménnyel viszont elégedett vagyok, pont ilyet szerettem volna!

A kárpitozástól joggal féltem. A háttámla jó lett, de az ülőfelület valami borzalom. Tudom, maximalista vagyok, de egyszerűen nem megfelelő! Túl magasra sikerült, ráadásul az aláhajtások miatt nem simul megfelelően a favázra, néhol kilátszik a felesleg, szóval mennie kell! Ma újra nekilátok.


És néhány miniatűr darab is elkészült a szobához, amivel elégedett vagyok. Amikor a gyertyatartót megmutattam a férjemnek, csak annyit mondott: Te meg vagy őrülve! Mire ezt válaszoltam: Igen! És büszke vagyok rá!
Nem gondoltam volna, hogy két ilyen apró vállfa elkészítése ilyen sok időmet emészti majd fel, pedig egy órát csiszolgattam őket, mire áment mondtam rájuk.

Bizonyára mindenki észrevette, kicsit felturbóztam a képeket. Olyan unalmasak voltak!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése