Hús

Húst modellezni igen nagy kihívás. Nem ez az első próbálkozásom, de az előzőek a "mócsingos" dobozban végezték. (Mócsingnak a már bekevert, de föl nem használt gyurmadarabokat hívom.) Kezdetben próbáltam gyurmából kikeverni a megfelelő színt, de sosem sikerült. Aztán rájöttem, hogy miért. A hús talán a legváltozatosabb színű anyag. Attól függően, hogy mennyire telített vérrel, hogy vénás vagy artériás vér van benne, hogy mennyit állt levegőn, hogy milyen vastag zsírréteg fedi, szinte milliméterenként más és más. Ezért bármilyen színt is keverünk ki, az sosem lesz jó. Így ezt a módszert föladtam, helyette egész egyszerűen fehér gyurmából megalkottam a formát, majd ecsettel vittem föl a rózsaszín, piros, bíbor és lila, helyenként pedig a sárga különböző árnyalatait.
Jelenleg gazdára vár a boltomban, bár őszintén szólva nem tudom, hogy kinek lenne szüksége egy fél disznóra! Talán egy miniatűr hentesüzletbe vagy történelmi konyhába illene, vagy tökéletes mobiltelefon fityegő lehetne egy hentes számára! De ha nem kel el, azt sem bánom, mert nagyon jó volt megalkotni!

Új munka

Az elmúlt 2-3 hónapban minden időmet felemésztette az Etsy boltom, pedig már nagyon hiányzott, hogy egy újabb roombox-ot készítsek. A fejemben csakúgy kavarognak az ötletek, amelyek közül első helyre került egy régi magyar parasztkonyha, az úgynevezett füstös konyha. A neve is mutatja, tényleg füstös volt, ugyanis nem volt semmiféle kéménye, a füst egész egyszerűen az ajtón keresztül távozott. Egy ilyen konyha legfontosabb eleme természetesen a kemence volt, amelyet sütésre és télen a konyha fűtésére használtak. Nyáron átváltottak a sokkal takarékosabban üzemeltethető takaréktűzhelyre, amely külön tűztérrel rendelkezett. Természetesen kenyérsütéshez - általában hetente egyszer - nyáron is a kemencét használták.
Magát a kemencét és a tűzhelyet először kartondobozból készítettem el, amelyet aztán gipsszel vontam be.
Amint látjátok, bármit felhasználok a házból, amit csak találok. A férjem vette ezeket a súlytárcsákat évekkel ezelőtt, hogy majd edzeni fog. Kitaláljátok, hogy hányszor használta? Na, a gondolt számot még nyugodtan eloszthatjátok tízzel! Azonkívül, hogy a tavaszi és őszi nagytakarításnál ÉN emelgettem őket, egyéb szerepet nem töltöttek be egészségtudatos életünkben. De most végre felfedeztem a bennük rejlő lehetőséget, úgymint tökéletesen a helyükön tartják a ragasztani kívánt elemeket a száradás ideje alatt. A háttérben csemetéim építőkockái vannak, amelyek a pontos derékszög beállításában segítenek.
Legközelebb már remélem lesz tető és padló (döngölt föld!) is.

Az alant látható sajttálat és epres pitét a boltomba készítettem, mert azért az sem állhat le.

Már megint kosár!

Szerintem már mindenki unja azt a nagy hűhót, amit a kosarak körül csapok, de nem hagy nyugodni ez az egész dolog. Egy japán oldalon olyan kosarakat láttam, amitől leesett az állam. Az illető (fogalmam sincs, férfi-e vagy nő) drótból készítette a műveit. Nem volt semmi imitálás, leegyszerűsítés, úgy ahogy a nagy könyvben megírták, kosarat font. Rettenetesen irigyeltem, ugyanis én egyáltalán nem tudtam kosarat fonni. Sajnos már nem tudom megmutatni a munkáit, mert azóta elérhetetlenné vált a blogja.
Én pedig már kipróbáltam mindent, fonalat, raffiát, drótot, de az eredmény - habár némelyik egészen szépre sikeredett -, csak egy "műkosár" lett. A múlt héten végre rászántam magam, és vettem egy könyvet a a kosárkészítésről. Végre megtanultam a különféle technikákat és azt, hogy hogyan kell a szegést megcsinálni. Aztán nekiláttam...
Miután megfontam a kosrakat, befestettem őket a barna és a sárga különböző árnyalataival. Aztán rögtön meg is töltöttem a mini kosaraimat.

Ezen a képen is van egy kosár, valahol a szalvéta alatt.. Viszont azt hiszem, hogy itt inkább a pogácsa a lényeg. Mindegyik 5 mm-es.

A végére hagytam egy fontos közleményt. A http://blog.suthetogyurma.com/ oldalon karácsonyi játék van éppen folyamatban, ahová süthető gyurmából készült alkotásokkal lehet jelentkezni, persze karácsonyi témában. Már csak négy nap van hátra, és egy rendkívül hasznos pengekészletet lehet nyerni. Holnap én is elküldöm a karácsonyi "menümet". A játék részleteiért nézzétek meg a blogot! Hajrá, mindenki!

Cukrászdát nyitottam!

Nagyon rákattantam az édességekre az utóbbi napokban. Talán így próbálok némi színt vinni a hideg hónapokba. Most éppen sütik készültek a cukrászdámban, ami már nevet és logót is kapott. Sweets of Colors néven fogom meghódítani a világot tökéletesen fogyókúrás édességeimmel.

Hiába csináltam már többféle módon is krémnyomó fejet (fogalmam sincs, mi ennek a hivatalos megnevezése), valahogy mindig elég amorfra sikeredett a minta. Végül föladtam! Habár többnyire saját magam készítem az eszközeimet is, most mégis rendeltem nyomófejeket az Etsy-n. 

Kaptam egy nagyon hasznos tanácsot Patty-től, miszerint keverjem a polymer clay krémet egy kis keményítővel, és akkor sokkal szebb formája lesz, hiszen jobb lesz a tartása. Mindenképpen kipróbálom, amint megérkezik a kis csomagom.

Továbbra is készülök karácsonyra is, ezúttal díszekkel a fámra. A fa még ugyan éppen előállítási fázisban van, de legalább már van mit rátenni.

És persze megint egy kis gyümölcs, most füge. Sajnos idén nem örvendeztetett meg a mi kis fügefánk gyümölccsel bennünket, ugyanis télen csúnyán visszafagyott. Szerencsére összeszedte magát, és tőből kihajtott, de az idei termés természetesen elmaradt. Most ezzel a kis tállal próbálom kárpótolni magamat. Csekélyke sikerrel, ami a zamatát illeti.

Egyre többen fordulnak hozzám tanácsokért, ami nekem egy nagy megtiszteltetés, hiszen azért még mindig fiatal csirkének számítok a témában. Természetesen szívesen segítek, kérdezzetek bátran. Ha esetleg van olyan téma, ami több embert is érdekel, akkor arról külön bejegyzést is írok. Köszönöm a bizalmat!

Már nagyon karácsonyi hangulat van a mini világomban. A Télapó is nemsokára megérkezik, éppen ideje volt megalkotnom ezt a csokimikulást. Kapott egy szép díszdobozt is.

A karácsonyi menü is alakul. A hal természetesen nem hiányozhat egyetlen ünnepi asztalról sem, habár nálunk inkább leves formájában szokott megjelenni. Itt éppen sült pisztráng van feltálalva. Végre kezdek gyakorlatot szerezni a caning technika terén is. Ezzel a citrommal most elégedett vagyok. 

A mi családunkban hagyomány szenteste a sült kacsa vagy liba. Mindenki imádja, én legfőképp. Egy kis párolt káposzta hiányzik még hozzá, mert azzal a legfinomabb!

És persze a bejgli! Mindig saját magam sütöm, ki is durran az oldala minden alkalommal. Azt hiszem, túlzásba viszem a tölteléket, de ha egyszer mindenki gazdagon szereti!

Készítettem pár szaloncukrot is. Most bánom nagyon, hogy kidobtam a sztaniolokat, most nagy szükségem lenne rájuk. Egyedül ezt a sárgát találtam, illetve alufóliát használtam.

Gyerekkorom karácsonyához hozzátartozott a csak akkor beszerezhető déligyümölcs is. Hát igen, ennyire öreg vagyok, én még a kommunizmusban nőttem fel, ahol a hiánygazdaság dívott. Ma már persze bármikor kapható narancs vagy banán, de azért nekem mindig karácsonyi hangulatom lesz tőlük. 

Lakomázzunk!

Amikor említést tettem a kalóriadúsabb ételekről a múltkor, nem csak a süteményekre gondoltam! Ez a pici malacka már régóta árválkodik az asztalomon magányosan. Ma végre erőt vettem magamon és elkészítettem a fatálat alá, és kidekoráltam zöldségekkel és gyümölcsökkel. Érdekes, hogy habár gyerekkoromban a család tartott mindig disznót (kismalacaink is voltak rendszeresen), soha nem ettem malacot. Valahogy nem vitt rá bennünket a lélek, hogy azokat a kis rózsaszín, pelyhes állatkákat leöljük. Bezzeg a nagyokat...!

Szóval íme életem első sült malaca, de ebből sem fogok enni!

És persze került egy újabb torta is az asztalra! Ezúttal egy fekete erdő torta, szabadon értelmezve... Most csináltam egy papírcsipkét is alá. Nem túl bonyolult minta, de többre nem volt energiám.

Torta őrület

Álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire fogom a élvezni a tortakészítést miniben. Biztos vagyok benn, hogy a közeljövőben rengeteget készítek majd, én leszek a miniatűr cukrászdák beszállítója! Ezúttal egy túrótorta és egy kakaós kalács van terítéken. A tortazseléhez egyszerűen üvegfestéket használtam.

Azért nem tudom megtagadni magamat, gyümölcsöket "gyurmázni" továbbra is imádok! Banánt már csináltam ezelőtt is, bár akkor egy kicsit nagyra sikeredtek. Most végre elégedett vagyok a méretükkel, és megpróbáltam egyet meghámozni.

Megmondom őszintém, egészben sütött pulykát a saját szememmel még életemben nem láttam, szóval kénytelen voltam ismét az internetre hagyatkozni, amikor elkészült az én verzióm. Szerencsére millió képet találtam, elölről, hátulról, mindenhonnan, éppen csak belülről nem! Azt hiszem ezzel le is tudtam egy életre a pulykasütést, nem valószínű, hogy valaha is rászánnám magam egy 1:1 méretarányú pulyka "megszelídítésére".