Építkezem!

Az alant látható virágágyás egy darab Austrotherm-ből keletkezett. (Ez valami szigetelőanyag.) Remekül faragható, szóval terepidomokhoz kiváló. Ráadásul ha a felületét pengével karcoljuk, akkor a talajrögökhöz hasonló felületet kapunk. Némi festéssel egész jó eredményt lehet elérni. A bazaltkockák által körülvett beugróban majd egy kerti csap foglal helyet, a kiálló csőcsonk a fagycsaphoz vezet. Az előtérben kőlapok vannak (néhai tojáskarton), a fennmaradó területet pedig bekentem ragasztóval és átrostált sódert szórtam rá. Mire nem jó a gyerkőcök homokozó készlete!

A szerszámtároló falfelülete is kapott festést, nem éppen újat. A mész máris kezd peregni! A kerítést peddignádból fontam. A karók szegény fügefámból származnak, ami a télen elég rendesen visszafagyott. Szerencsére tőböl újból kihajtott, de az idei termésról le kell mondanunk! Ugye, hogy a fahasábok úgy néznek ki, mintha fejszével vágták volna fel őket? Bizony, tényleg azzal csináltam, és még mindig megvan mind a tíz ujjam!

A képek a teraszon lévő asztalon készültek, háttérben egy fűzfával. Elég hitelesre sikeredett! A tető még csak egy kartonlap, amelyet azért tettem fel, hogy lássam a leendő fényviszonyokat. Már előre fázom a cserépgyártástól. Töröm a fejem, hogyan lehetne leegyszerűsíteni, de attól tartok, hogy a rögös utat kell választanom...