Miután kipihentem magam, neki is láttam a következő munkának. Egy igazi magyar tornácot szeretnék felidézni, de egy kicsit mai öltözetben. Remélem, sikerül elkapni a hangulatát. Még eléggé kezdetleges állapotban van, az épületszerkezet születésének néhány fázisát kaptam lencsevégre. A legnagyobb lányom, Kata rögtön elő is szedett pár minit, amit régebben (ez milyen furcsán hangzik, miután mindössze öt hónapja foglalkozom a témával) készítettem, és berendezte vele a területet. Végtére is teljesen jó helyre kerültek, igazi hungarikumok (leszámítva a locsoló kannát!). Még az is lehet, hogy helyet kapnak a végső jelenetben is.
Ma este még szeretném lefesteni az eddigi faszerkezetet, mivel attól tartok, hogy tovább építve már nehezebben férnék hozzá egyes részeihez.
Nagyon jó lesz!
VálaszTörlésAz én drága nagymamám is ilyen vályogházban élt a Tisza tónál. Felejthetetlen nyarakat töltöttem ott!
Kíváncsian várom, milyen csodát alkotsz ezúttal:)
Én is a Tisza tóról származom. Tősgyökeres Abádszalóki vagyok!
VálaszTörlésBocsi! Természetesen abádszalóki, kis betűvel.
VálaszTörlésÉn meg sarudi, apukám született ott, anyukám pedig újlőrincfalvai.
VálaszTörlésMegnéztem a térképen, mondhatni egy köpésre vannak. Akkor biztos hasonló élményeid vannak:)
Nagymamám Sarud szélén lakott, mellette a (gyerek szemmel végtelen) határ
A tehénlepényes gyepen bóklásztunk, kergetőztünk egész nyáron, meg a kukoricásban:)