Leveses tál

Éppen dolgozok egy kisebb jeleneten, amelynek egy leveses tál lesz a főszereplője. Nem volt egyszerű megcsinálni, eleve két sütéssel készült. Először kialakítottam a tál központi testét. Egészen egyedi technikám van a fazekasholmik előállítására: bal kezem ujjai között egyenletesen forgatom a gyurmát, közben jobb kezem mutató- és hüvelykujjával próbálom egyforma erővel összenyomogatni. Persze ez az első alkalmakkor nem feltétlenül volt sikeres, de mára egészen működőképessé vált. A tál belső üregét sütés után faragtam ki a Dremel gépemmel. Ezután következett a fülek feltétele, az alj és a felső perem kialakítása, majd újabb sütés. 

Hamarosan meg is töltöm valamivel...

Túrótorta

Egyszerű túrótorta. Az egész család imádja. És rettenetesen nehéz elkészíteni miniben! Semmi máz, semmi díszítés, csak a lágy túrókrém és a morzsás kéreg körülötte. Ugyanazok a színek, de teljesen eltérő szerkezet. Mikor a férjem meglátta, rögtön bejelentette az igényét egy hasonlóra a hétvégére. (Persze egy kicsit nagyobbat fogok készíteni, mert ez csak 2 cm.)

Csokoládé

Imádom a csokoládét! Ki nem? Néha eszembe jut, hogy mennyivel egyszerűbb lenne az életem, ha például utálnám. Nem lenne több sóvárgás és aztán bűnbeesés, és persze nem jönnének a plusz kilók sem. De hát nem utálom... Maradnak a kilók! Speciel hű Boci-rajongó vagyok, kifejezetten örülök, hogy újra lehet kapni a régi csomagolással. (Mármint nekem régi, mert én már "öreg" vagyok.) A Piros Mogyorós is jöhet. Viszont nem szeretem a mai nugátos fajtákat, inkább az erősebb kakaós ízekért rajongok.

Szerencsére az alább látható csokik nem jelentenek veszélyt senki vonalaira.

Szüret

Én akkor voltam gimnazista, amikor még jártunk az osztállyal szüretelni. Nem tudom, ma még van-e ilyen? Ezek nagyon emlékezetes napok voltak. Kezdtük a munkát a hideg reggeleken, majd fokozatosan kerültek le rólunk a vastag göncök, ahogy a vénasszonyok nyarától (naná, hogy nem a kemény munkától!) felmelegedtünk. A reggelit és az ebédet a szőlőtőkék tövében, a füvön ülve fogyasztottuk el. A vizet lajtos kocsin hozták utánunk a gazdaságból, és a bádogkanna tetejéből ittunk. Ja, és akkor még cirka 20 évvel voltam fiatalabb.
Tegnap szüreti fesztivál volt a falunkban, Őrbottyánban. Az egész család ott volt, néztük a népviseletbe öltözött felvonulókat, a lányok szüreti játékokat játszottak, kézműveskedtek, én pedig arcot festettem. És persze annyi szőlőt ettünk, amennyi csak belénk fért. Az idő csodálatos volt, szóval tökéletes napunk volt. Este a legkisebbem már apa nyakában tette meg az utat hazáig, és mindhárom csemete szó nélkül ment aludni fürdés után.
Mindezen élmények hatására született az alábbi kis összeállítás. A korsó kézzel festett, egy kicsit kölcsönvettem a korondi kerámiák mintáját.

Ősz - ahogy én elképzelem

Végre készen lettem őszi jelentettel. Régi falusi tornácomat díszítettem fel különböző dísz- és sütőtökökkel, és némi őszi lombbal. Ezeket a színeket nézve nem is tűnik olyan borongósnak az ősz. Bár most még amúgy sem lenne az, hiszen éppen tobzódunk a nyári napsütésben. Sajnos már nem sokáig...

Valami más

Tudom, most éppen sütő- és dísztökökről kellene posztolnom, ahogy ígértem. Nos, a tökökkel még van egy kis dolgom... 

Helyettük némi sós ropogtatnivalóval jelentkezem, amit már nagyon régóta tervezek. Rengeteget törtem a fejem azon, hogyan készíthetném el a kínálótálat, hogy az kellően kecses legyen. Végül papírból ragasztottam össze egy vázat, amelyre nagyon vékonyra nyújtott fehér gyurmaréteget feszítettem. A kifeszítés elég nagy figyelmet igényelt, hiszen szép felületet csak úgy lehet elérni, ha egyetlen lappal fedem le az egész vázat, fokozatosan nyújtva a rekeszek sarkai felé. (Ehhez a művelethez egy fültisztító pálcikát használtam.) Hiába dolgoztam nagyon óvatosan és lassan, még így is elszakadt egyszer a gyurma, alig tudtam kijavítani. Sütés után akryllakkal fújtam be, ami így elég élethű porcelánhatást adott a felületnek. 

Hogy hogyan készültek az apró kekszek? Lassan, egyenként...

Őszköszöntő

Itt van az ősz a maga csodálatosan élénk színeivel és még csodálatosabb gyümölcseivel. Az csak természetes, hogy a minijeimben is megörökítettem ezt az őszi, kissé melankolikus hangulatot. A csipkebogyóval egy kicsit megküzdöttem, de örülök, hogy nem adtam fel.

 

Egy nagy rakás már kisütött tök is vigyorog az asztalomon némi utómunkálatra várva. Hamarosan jelentkezem velük. Addig is kellemes hétvégét mindenkinek!