Én akkor voltam gimnazista, amikor még jártunk az osztállyal szüretelni. Nem tudom, ma még van-e ilyen? Ezek nagyon emlékezetes napok voltak. Kezdtük a munkát a hideg reggeleken, majd fokozatosan kerültek le rólunk a vastag göncök, ahogy a vénasszonyok nyarától (naná, hogy nem a kemény munkától!) felmelegedtünk. A reggelit és az ebédet a szőlőtőkék tövében, a füvön ülve fogyasztottuk el. A vizet lajtos kocsin hozták utánunk a gazdaságból, és a bádogkanna tetejéből ittunk. Ja, és akkor még cirka 20 évvel voltam fiatalabb.
Tegnap szüreti fesztivál volt a falunkban, Őrbottyánban. Az egész család ott volt, néztük a népviseletbe öltözött felvonulókat, a lányok szüreti játékokat játszottak, kézműveskedtek, én pedig arcot festettem. És persze annyi szőlőt ettünk, amennyi csak belénk fért. Az idő csodálatos volt, szóval tökéletes napunk volt. Este a legkisebbem már apa nyakában tette meg az utat hazáig, és mindhárom csemete szó nélkül ment aludni fürdés után.
Mindezen élmények hatására született az alábbi kis összeállítás. A korsó kézzel festett, egy kicsit kölcsönvettem a korondi kerámiák mintáját.
Bözse, szép és találó mit mindig! Csodállak!
VálaszTörlésKöszönöm szépen!
VálaszTörlésSuch a beatiful and perfect!!! the bread and grapes are amazing... everything
VálaszTörlésA hug
Kicsit csodálkozom, hogy miért nincs 100 komment, hiszen, csodálatos amit csinálsz, nagyon irigyellek!
VálaszTörlésGyönyörűek a miniatűrjeid, a fotók fantasztikusak, örülök, hogy rád akadtam.
Nem sok látogatott blog díszíti a jobb oldalsávomat, de a tiéd ott van!
Köszönöm szépen! Szerintem sokan vannak úgy, hogy egész egyszerűen annyifelé tekintgetnek az interneten, hogy kommentelésre már nem marad idejük. Én látom a statisztikámon, hogy sokan figyelik a munkáimat és ez nekem elég. Mellesleg én is ritkán hagyok megjegyzéseket, szintén időhiány miatt (lusta is vagyok).
VálaszTörlés