Szüret

Én akkor voltam gimnazista, amikor még jártunk az osztállyal szüretelni. Nem tudom, ma még van-e ilyen? Ezek nagyon emlékezetes napok voltak. Kezdtük a munkát a hideg reggeleken, majd fokozatosan kerültek le rólunk a vastag göncök, ahogy a vénasszonyok nyarától (naná, hogy nem a kemény munkától!) felmelegedtünk. A reggelit és az ebédet a szőlőtőkék tövében, a füvön ülve fogyasztottuk el. A vizet lajtos kocsin hozták utánunk a gazdaságból, és a bádogkanna tetejéből ittunk. Ja, és akkor még cirka 20 évvel voltam fiatalabb.
Tegnap szüreti fesztivál volt a falunkban, Őrbottyánban. Az egész család ott volt, néztük a népviseletbe öltözött felvonulókat, a lányok szüreti játékokat játszottak, kézműveskedtek, én pedig arcot festettem. És persze annyi szőlőt ettünk, amennyi csak belénk fért. Az idő csodálatos volt, szóval tökéletes napunk volt. Este a legkisebbem már apa nyakában tette meg az utat hazáig, és mindhárom csemete szó nélkül ment aludni fürdés után.
Mindezen élmények hatására született az alábbi kis összeállítás. A korsó kézzel festett, egy kicsit kölcsönvettem a korondi kerámiák mintáját.