Kenyerek

Az elmúlt pár hónapban készítettem egy csomó kenyeres kosarat, most egy kicsit nagyobb lélegzetű összeállítás született.

És a nagy hír....

Elküldtem néhány munkámat zsűrizésre az IGMA-hoz.

És akkor most egy kis magyarázat következik. Az IGMA talán a legnagyobb és legátfogóbb nemzetközi miniatűrista szervezet a világon, természetesen USA központtal. Egyszerű tag bárki lehet, akár gyűjtő, akár alkotó az illető, csak be kell fizetnie a tagsági díjat. Viszont Artisan illetve Fellow tagsághoz munkákat kell beküldeni, és elég kemény szempontoknak kell megfelelni. Én egyelőre csak Artisan lehetek (mármint ha sikerül), a Fellow státusz egy következő lépcsőfok. A csomagom már meg is érkezett. Milyen meglepő, hogy egy kisebb vagyon kifizetése után négy nap alatt futotta a távot, amit egyébként egy hónap alatt tesz meg még elsőbbségivel is. Úgy látszik sok pénzzel a vámosok is gyorsabban dolgoznak.
Nem mutatom meg a képeket a beküldött munkákról babonából (meg mert talán valami szabályba is ütközik), csak annyit árulok el, hogy a legnagyobb erősségeim utaztak ki: némi kenyérféle, gyümölcs, torta...
Szurkoljatok nekem, légy szíves! Május 3-4-én lesz a zsűrizés, addig szerintem simán növesztek egy gyomorfekélyt (egy újat). Szerintem életemben nem akartam még ennyire egy elismerést, talán még a diplomámat sem!
Ha sikerül, együtt ünnepelünk itt a blogon.

Hímes tojások

Próbálkoztam, ennyire futotta. Bármennyire is imádom a gyönyörű, részletgazdag hímes tojásokat, 1:12 méretarányban visszaadni a hagyományos mintákat lehetetlen. Amit viszont lehetséges (mármint amire én képes vagyok), azt beletettem ebbe a két kis kosárkába.

Almás pite

Itt a legújabb jelenet, almás pite és a hozzávalók. A kedvencem a kicsi fahéjas fűszertartó, amit műanyag rúdból esztergáltam (a tető fa). Azt hiszem sosem fogom megunni az esztergagépemet, olyan sok új lehetőség van még benne. És szerencsére egyre magabiztosabban használom. Be kell valljam, ön- és közveszélyes voltam az első napokban. Tényleg csodálkozom, hogy megúsztam komoly sérülés nélkül!
A legújabb tervem valami kávés süti vagy keksz, mivel szeretnék helyszínt találni egy kis kávédarálónak. Persze még a daráló sincs készen, és nem is tudom, miként is fogom megcsinálni, de hát kihívások nélkül olyan unalmas lenne az egész...

Tésztaválogatás

Újra egy régi terv, egy tésztadoboz. Sok hasonlót láttam már valós méretben, és mindig lenyűgözőnek tartottam a formák nagy választékát. Olyan nagyszerűen mutatnak együtt. Persze sokáig elriasztott az apró tésztadarabok tömeges legyártása, de most vettem egy nagy levegőt és belefogtam.
Néha a legegyszerűbbnek tűnő dolgok bizonyulnak a legnehezebben elkészíthetőnek. Igencsak megizzadtam, mire a kis belső elosztók tökéletes illeszkedéssel mind a helyükre kerültek. Az akril tetőt pedig kétszer kellett  megcsinálnom, mivel az első példányt véletlenül összekarcoltam (naná, hogy csak miután teljesen elkészült a fogantyú is rá).
A tészták... Nos az egy másik történet. Egy nagyon, nagyon hosszú...
Egyébként a méretek: 56 x 69 mm.

Péksütis pult

Esküszöm, hogy legalább 3 kilót szedtem föl csak a pult elkészítése alatt. De akkor is megérte! A legjobb megoldás az lett volna, ha valódi falemezeket használok a pulthoz, de sajnos nincs ilyenem. Egyrészt azért, mert nagyon drága az ilyen vékony, minőségi faanyag, és természetesen csak külföldről tudnám megrendelni (nevetséges szállítási költséggel), vagy találnom kellene egy helyi asztalost, aki vállalná a legyártását. Még keresem...
Szóval maradt a jó öreg kreatív énem, és rétegelt lemezt használtam. Persze egy finom bútordarab esetében  megengedhetetlen, hogy a keresztmetszeteknél látszódjon a lemez rétegrendje, ezért az éleket vékony furnércsíkokkal takartam el. Finom csiszolás után gyakorlatilag észrevehetetlen a trükk.

A kis papírtasakokat skiccpauszra nyomtattam. Mivel a skiccpausz és a nyomtatóm nem igazán kedvelik egymást, a pauszt először normál papírra ragasztottam a margók mentén.

Egy jó könyv karácsonyra

Adóba László könyveit mindenkinek ismernie kell, aki foglalkozik minizéssel. Rengeteg trükköt tanulhatunk a könyveiből, és mellesleg csodálhatjuk a gyönyörű munkáit is. Most egy újabb kötettel rukkolt elő, ami remek ajándék lehet a magunk fajtának a karácsonyfa alá. Az új rész címe Diorámaépítés: Kiegészítők. Néhány oldalt is mellékelek a könyvből kedvcsinálónak (természetesen a szerző engedélyével). Ajánlom mindenki figyelmébe a legtöbb képen szereplő, már-már saját rajongói táborral rendelkező kék fejű gyufaszálat.

A könyv ára 3200 Ft postaköltséggel együtt. Még mindig megvásárolható az előző kötet is, amely a kőtárgyak készítését mutatja be. Ennek a résznek az ára 3000 Ft. A két kötet együttesen viszont hihetetlen kedvezménnyel kapható, mindössze 4800 Ft a jelenlegi karácsonyi akció keretében, amely következő év január 15-ig tart. A könyvek ezen az oldalon rendelhetők meg: http://adobadiorama.hu

Piték

Már nagyon régóta szerettem volna miniatűr pitéket csinálni, de valahogy mindig meghátráltam, nem tudom, hogy mi okból. Most végre rávettem magam, és egy kicsit függő lettem. Már találtam egy csomó gyönyörű tésztamintát a neten, amit biztosan ki fogok próbálni a közel jövőben. A képeken az első két próbálkozás látható, egy almás és egy meggyes változat. A tányérok a szokásos méretűek, 28 mm átmérővel.

És most következzék a hónap tévedése (remélem nem egy rettenetes sorozat első része):

Szerettem volna egy kis parasztreggelis jelenetet összehozni, amelyben az egyik főszereplő egy kézzel festett korsó. A terveimben egy kék mintás fehér darab szerepelt. Egy órányi festés után következett a lakkozás, amihez mindig akril lakk spray-t használok. Rengeteg ilyen lakk sorakozik a polcomon különböző színekben, és soha nem teszem vissza a kupakokat, mert egy kínszenvedés lepattintani (alapvetően egy türelmetlen és lusta ember vagyok). Így az egyetlen mód, hogy ellenőrizzem a színt, a flakon alján lévő felirat, amit természetesen mindig megnézek. Mondom mindig, kivéve a tegnapi napot. Nem ragozom, egyetlen szimpla fújással sikerült gyönyörű fényes barnával eltüntetnem az előző egy óra munkáját. Nos, egy sikítás és néhány szándékosan nem idézett szó után úgy döntöttem, hogy barna korsót készítek fehér mintával.

Tanulság: használat előtt mindig ellenőrizd a szórófesték színét!